Nekifutok, az első lécbe beleakad a lábam, a következő másodpercben pedig arccal előreesem, egyenesen a homokba, amiből természetesen a számba is jut nem kevés. A focipályán elterülve rá kell jönnöm, hogy a gátfutás valószínűleg nem az én sportom.
Felhorzsolt térddel, az arcomba hulló hajjal kászálódom fel, majd a testnevelő tanár javaslatára újra meglátogatom a lánymosdót. Annyi előnye van, hogy legalább kapok egy felmentést az óra fennmaradó részére, így nem kell tornáznom a hidegben. Tornanadrágban és az iskolai tornafelsőben ülök a lelátón. Kicsit fázom, de nem akarok bekéredzkedni a kabátomért, a tanár így is elég ferdén néz rám, nem hiányzik, hogy ezzel is rontsak az így is elég siralmas helyzetemen.
A térdemen könyökölve nézem a pályán gátfutni próbáló lányokat. Liza is ott van, é
