24. fejezetPercenként nézem meg az időt, arra várva, hogy végre reggel legyen. Újra az órára pillantok, és csalódottan veszem tudomásul, hogy bizony még mindig csak hajnalok hajnala van. Egy másodpercet sem tudtam aludni, mérgesen teszem vissza a telefonomat az éjjeliszekrényre és a hátamra fekszem, a nyakamig felhúzom a takarót.
Tegnap este az a bizonyos ládám darabjaira tört, kénytelen voltam bevallani saját magamnak, hogy megtörtént az, amitől annyira tartottam. Valószínűleg beleestem Zádori Dénesbe. A legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sincs, hogyan kellene ezt kezelnem. Abban az egyben vagyok csupán biztos, hogy erről senki, de senki nem tudhat. Nem hiszem, hogy Dénes előtt sokáig tudnám rejtegetni, mivel pusztán azzal, ha hozzám ér, a lábaim remegve válnak kocsonyává, de mások e
