23. fejezetEgy idő után muszáj vagyok betenni a fülhallgatómat, annyira rosszul érzem magam Liza vihorászását hallgatva. Bármennyire is megpróbálok nem figyelni a beszélgetésükre, lehetetlen. Egyszerűen nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy Dénes igazából teljesen normálisan válaszol a lány kérdéseire, és meg is hallgatja, amit Liza mond neki. Beszélgetnek, és úgy tűnik, jól érzik magukat.
Az első pár percben arra gondolok, csak azért zavar, mert nem kedvelem Lizát, de hamar rájövök, hogy attól, mert valakit nem kedvelek, nem éreznék így. Feszült vagyok, keserű gombóc szorítja a torkomat, és képtelen vagyok itt ülni egy helyben. Aztán villámcsapásként ér a felismerés: féltékeny vagyok! És ez frusztrál a legjobban, mert nem akarok az lenni. Mármint féltékeny. Nem akarok semmit sem
