A házat messziről felismerjük, a csendes, sötét utcából jól látszik a zenétől hangos embertömeg. Egyből megfordul a fejemben, hogy ennyien, főleg ha még ittak is, biztosan nem fognak maszkkal az arcuk előtt szórakozni. Kiveszem a zsebembe dugott darabot és a madzagával kezdek el játszani.
Ha azt gondoltam, hogy odabent majd jobb lesz, hát nagyot tévedtem. Annyira fülledt meleg van, abban a pillanatban, amint belépünk, érzem, hogy a hátamon végiggördül egy verítékcsepp. De rossz ötlet volt ez az egész! Mi lesz, ha valaki felhívja a rendőröket? Kijönnek, és senkin nincs maszk, majdnem ötven-hatvan ember zsúfolódik össze a házban, egyáltalán nem tartva a másfél méteres távolságot.
Az előszoba viszonylag üres, a cipősszekrényen egy nagy tálba dobálták a kulcsokat azok, akik kocsival érkeztek
