26. fejezetIdegesen pillantok le a telefonomra.
Semmi.
Még mindig semmi.
Visszadobom a készüléket az ágyamra, az ablakhoz sétálok. Az elmúlt órákban körülbelül huszadjára húzom el a függönyt, abban bízva, hogy Dénes ott fog állni. Huszonegyedjére is csalódnom kell. Ő nincs ott.
Visszamegyek az ágyamhoz, újra magamhoz veszem a készüléket, megnézem, nem küldött-e valaki üzenetet. A hangját meghallanám, de a biztonság kedvéért leellenőrzöm. Nincs üzenet.
Lerogyok a földre, hátamat az ágynak vetve felhúzom a térdemet. Átkarolom a lábamat, érzem, ahogy a szemeim újra megtelnek könnyel. Még mindig alig hiszem el, hogy Soma tényleg képes volt ilyet tenni. A karom rettenetesen fáj ott, ahol megszorította. Olyan fáradtnak érzem magam, mintha egy kamionnal ütköztem volna, és hiába vettem fel eg
