27. fejezetAjtócsapódásra riadok fel, amire azonnal kipattannak a szemeim.
Egy pillanatra azt hiszem, a tegnap este csupán egy rossz álom volt, de ahogy ránézek a mellettem mélyen szuszogó fiúra, rá kell jönnöm, hogy ez egyáltalán nem az. Dénes szorosan a hátamhoz bújva ölel át.
Tehát tényleg megtörtént a tegnapi nap.
Kezemet az arcomra szorítom, próbálok nem azonnal elájulni a tudattól, hogy Zádori Dénes itt fekszik az ágyamban. Mellettem! Este nagyon sokáig fent maradtunk és beszélgettünk. Kiveséztük a Lukács születésnapján történteket, Soma is feljött, bár arról egyikőnk se szívesen beszélt, legfőképpen Dénes nem, ő még mindig elég agresszívan reagált rá. Aztán teljesen más vizekre terelődött a téma, átlagos, mindennapi dolgokról beszélgettünk, az órákról, a gyerekkorunkról, a jövőnk
