6. fejezetÓra után egyenesen a könyvtárba sietek. Belököm magam előtt az ajtót, felteszem a maszkomat, aminek viselésére a könyvtáros mindig felhívja a figyelmünket. A fülemben szóló zenét maxra állítom, így teljesen elnyomja minden egyes gondolatomat és a külvilág zaját. Kiválasztok egy szimpatikus asztalt, ahová lepakolom a táskámat és leülök.
Dénesnek se híre, se hamva. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban el fog jönni. Nem tudjuk egymás számát, írni pedig nem fogok neki egyik közösségin sem. Ő sem írt.
Pár percet csendben várok, de az egész kezd annyira kínos lenni, hogy inkább belekezdek a matek házim megírásába, amit előző órán kaptunk. Kipakolom a táskámból a tankönyvet és füzetet. Lehet, hogy el sem jön. Talán elfelejtette, vagy eredetileg sem akart eljönni. Nem ismerem Dénest,
