5. fejezetAz ágyamon fekszem és az arcomba hulló hosszú, barna hajtincseimet fújkálom. Nincs mese, unatkozni a világ legrosszabb dolga. Bármit csinálok, bárhogy fekszem, bármilyen pózban vagyok, az nem jó. Az elmúlt fél órában szerintem egy centit sem mozdultam.
Most is éppen azon gondolkozom, vajon hány fajtája lehet az unalomnak? Kezdjük a bambulós unalommal, amikor csak merengek magam elé és egy pontra próbálok fókuszálni. Aztán jön a tehetetlen unalom, amikor ugye bármit próbálok csinálni, semmi nem jó. Ha lefekszem, akkor megfájdul a hátam, ha felülök, akkor egyből vissza is feküdnék. És a legrosszabb, amikor már tényleg nagyon unatkozom. Ha már nem köt le a kedvenc könyvem, ha már nem tudok egy helyben megnézni egy részt a sorozatból, az eddig hallgatott zenéim hirtelen idegesíteni
