4. fejezetAz átlagos diákok a tanórák végére, egy hosszú nap után általában borzalmasan megviseltnek tűnnek. Főleg, ha volt az órák között egy csodás tesióra, amit futással töltöttek. Vegyünk például engem. Ha végignézek magamon, pont ez látszik. Felkötött hajam úgy gondolta, hogy gombostűt akar játszani, ezen az elektromosság sem segített, így elég furcsán néz ki emiatt a lófarkam. A felsőm ujját leöntöttem egy kis banános joghurttal, az arcom sápadtabb már nem is lehetne, és a kezeim kéken tarkállanak a tintától. Szó se róla, igazán szarul nézhetek ki. Csak a szokásos.
Anetten is látszik, legszívesebben ő is menne már innen. Ezt általában abból lehet megállapítani nála, hogy ilyenkor tökéletesre vasalt, állig érő vörös haját hajpánttal hátrafogja. Nála ez már a depresszió első jelének b
