9. FEJEZET– Jó reggelt! – hallottam meg kedves hangját, még mielőtt kinyitottam volna a szemem.
Hunyorogtam, és a mellkasába fúrtam az orrom, próbáltam beszívni már alig érezhető kölnije illatát.
– Fáj a nyakam – mondtam még mindig csukott szemmel.
– Biztos azért, mert a kanapén töltöttük az éjszakát.
Pánikolva kinyitottam a szemem, és csak az óriási karácsonyfa láttán jutott eszembe az előző este.
– Nem tudom, nálatok hogy van ez, de nálunk csak szentestére díszítik fel a fenyőfát, esetleg egy nappal korábban, ha a gyerekek ragaszkodnak hozzá. Na de december hatodikán? – Ásítottam.
– Ha örülsz a látványának, akkor elrendelem, hogy egész évben itt álljon feldíszítve. Amúgy meg mit kellett volna csinálnom, nagy piros szalagba csavarni a házat?
– Először is meg se kellett volna venned
