Ültem a székbe szegezve, és féltem jobbra nézni, magamon érezve férjem perzselő tekintetét.
– Elmondod, mi volt ez? – sziszegte a foga közt, miközben leült.
– Nem – feleltem röviden, nem akartam veszekedést provokálni. – Fáradt vagyok, mehetünk?
– Nem mehetünk. – Domenico felé fordult, és mondott valamit, mire az fölkelt, és a kijárat felé ment.
Ola felé fordultam támogatást várva, de csak idióta ábrázatát láttam, amiből látszott, hogy próbálta elfojtani nevetését.
– Olka, a picsába!
– Mi az? – Nem bírta ki, és idegesen nevetni kezdett. – De hát nem az én hibám, hogy az első sorban ülünk, és a volt pasid megpróbált megcsókolni téged a gengszter férjed mellett. – Még szélesebb vigyor ült ki az arcára. – Amúgy meg jó szám volt, és érzem, hogy jó műsor lesz belőle.
Gyűlölettel teli tek
