14. FEJEZETSajnos nem sikerült kihasználnunk a kivásárolt teret, sem a zajongási lehetőséget, mert délután ötkor, miután érzékeny búcsút vettünk Jakubtól és nagyon késői ebédet ettünk, repülőre ültünk, és visszamentünk Szicíliára.
Csak amikor megérkeztünk, akkor döbbentem rá, hogy egy hét múlva karácsony. A személyzet készült, díszítette a házat. A kertben hatalmas karácsonyfa állt tele fényfüzérrel, a folyosókon pedig a szép friss virágokat magyal váltotta fel. Az egész csodálatos légkörhöz csak két dolog hiányzott: hó és a szüleim.
– A karácsonyt családi körben töltjük – mondta Massimo, és letette kávéscsészéjét. – Ezért, drágám, van hozzád egy kérésem. – Felém fordult. – Gondoskodj róla, hogy minden úgy legyen, ahogy szeretnéd! Szeretném, hogy legyenek az asztalon lengyel ételek is, e
