5. FEJEZETFutottam végig a folyosókon, a lehető leggyorsabban messzire akartam menni ettől a háztól. Beültem az autóba, könnyekbe lábadt szemmel gyújtást adtam, és elhajtottam. Amikor biztonságban éreztem magam, megálltam, és kivettem a táskámból a szívgyógyszeremet; még soha nem volt rá ekkora szükségem, mint most. Szaporán vettem a levegőt és vártam, hogy hasson. Istenem, mi lesz most, mit tegyek? – tűnődtem. Gyerekem lesz tőle, ő pedig hazudott nekem, és megcsalt. Egy csellel elküldött, hogy nyugodtan szórakozhasson azzal a ribanccal. Kezemmel a kormányt vertem. A picsába, vissza kellett volna mennem, bemenni, és mindkettőt kinyírni. De az egyetlen, amire most vágytam, az a saját halálom volt, és ha nem fejlődött volna bennem egy gyermek, véget vetettem volna életemnek. A gyerek gondola
