A legfontosabb az volt, hogy újra az enyém.
Amikor kinyitottam a szemem, már reggel volt, és Szicíliában feküdtem az ágyamban. Elmosolyodtam, és a másik oldalra nyújtottam a kezem a férjemet keresve, de szokás szerint nem volt ott. Köntösbe bújtam, és Olga szobájához csoszogtam. Már a kilincsért nyúltam, amikor eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy egyedül van. A lehető leghalkabban néztem be a szobába. Az ágyon feküdt laptoppal az ölében.
– Szia – böktem ki, ahogy becsuktam az ajtót, és becsúsztam mellé a takaró alá. – Massimo olyan felbőszült, hogy nem szól hozzám, csak utasításokat ad. Ez dühít.
– Csodálkozol rajta? Nem csinált semmit, és meg lett gyanúsítva házasságtöréssel, aztán elvetted tőle azt, amit a legjobban szeret a világon. Bocsáss meg, kedvesem, és ezt csak neked mondom,
