365 nap 2.

1. FEJEZET-1

1. FEJEZETCsönd lett, én pedig ahogy tudatosult bennem, mit is mondtam, becsuktam a szemem. Az a csöpp agyam már megint csak gondolni akart valamire, ami aztán kiszaladt a számon.

– Ismételd el – mondta nyugodt hangon, miközben felemelte az állam.

Ránéztem, és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

– Terhes vagyok, Massimo, gyerekünk lesz.

Digó nagyra nyílt szemekkel bámult engem, a következő pillanatban pedig a földre omlott és elém térdelt. Felemelte a pólómat, és gyengéden csókolgatni kezdte a hasam alsó részét, miközben olaszul motyogott valamit. Nem tudtam, mi történik, de amikor a kezembe vettem az arcát, éreztem, hogy könny fut végig rajta. Ez az erős, uralkodó és veszélyes férfi előttem térdelt és sírt. Amikor ezt megláttam, képtelen voltam visszafogni magam, és éreztem, ahogy könny fut végig az én arcomon is. Mindketten lemerevedtünk egy negyedórára, időt adva egymásnak az érzelmek feldolgozására.

Digó felemelkedett és forró, hosszú csókot adott a számra.

– Veszek neked egy tankot – jelentette ki. – És ha kell, bunkert ások. Megígérem, hogy megvédelek benneteket, akkor is, ha az életembe kerül.

Azt mondta, „benneteket”. Úgy elérzékenyültem ettől

a szótól, hogy újból sírni kezdtem.

– Hé, kislány, elég a könnyekből.

Megtöröltem az arcom a kezemmel.

– Ezek örömkönnyek – mondtam a fürdőszobába menet. – Mindjárt jövök.

Amikor visszajöttem a fürdőből, az ágyon ült bokszeralsóban, aztán fölkelt, odajött hozzám, és homlokon csókolt.

– Lezuhanyozom, te pedig ne mozdulj innen!

Lefeküdtem, és a párnába temettem az arcom – próbáltam elemezni a történteket. Nem számítottam rá, hogy Digó képes sírni, főleg örömében. Néhány perccel később kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és ő ott állt az ajtóban meztelenül, csöpögött róla a víz. Komótosan az ágyhoz jött, mintha időt adna nekem, hogy gyönyörködhessek benne, és lefeküdt mellém.

– Mióta tudod? – kérdezte.

– Véletlenül tudtam meg hétfőn, amikor vérvételen voltam.

– Miért nem mondtad rögtön el nekem?

– Nem akartam utazás előtt, és nekem is emésztenem kellett.

– Olga tudja?

– Igen, és az öcséd is.

Massimo összeráncolta a szemöldökét és a hátára fordult.

– Miért nem mondtad el, hogy te és Domenico rokonok vagytok? – kérdeztem.

Egy pillanatig elgondolkodott, az ajkát harapdálta.

– Azt akartam, hogy legyen egy barátod, valaki, aki közel áll hozzád, akiben megbízol. Ha tudtad volna, hogy az öcsém, óvatosabb lettél volna. Domenico tudta, milyen fontos vagy nekem, én pedig nem tudtam elképzelni, hogy bárki más gondoskodjon rólad, amikor nem vagyok itt.

Még logikusnak is tűnt, amit mondott. Nem is voltam rá mérges, nem zavart, hogy korábban nem tudtam.

– És akkor elhalasztjuk az esküvőt? – kérdeztem felé fordulva.

Massimo az oldalára feküdt, és hozzám simult meztelen testével.

– Ugye viccelsz. A gyereknek teljes család kell. Minimum három fő alkotja a családot. Emlékszel?

E szavak után gyengéden csókolni kezdett.

– Mit mondott az orvos? Megkérdezted, hogy szabad-e…

Elnevettem magam, és mélyen a torkába dugtam a nyelvem. Nyögött, és erősebben tapadt a számra.

– Hm… Úgy értem, hogy igen – nyögte ki, ahogy egy pillanatra eltávolodott. – Gyengéd leszek, megígérem.

Az éjjeli szekrény felé nyúlt, a távszabályzóval kikapcsolta a tévét, így a szobában teljes sötétség lett.

Lehúzta rólam a takarót és ledobta az ágyról, ezután lassan a pólóm alá tette a kezét, és lehúzta a pólómat a fejemen át. Keze szabadon vándorolt a testemen. Végigsimította az arcom és a nyakam, megfogta a mellem, és ritmikusan gyúrni kezdte. A következő pillanatban odahajolt, elkapta az ajkaival, harapta és szívni kezdte. Furcsa érzés árasztott el: mintha tiszta élvezet öntött volna el; korábban soha nem éreztem ettől ilyen örömöt. Massimo nem sietett a simogatással, testem minden részletét élvezni akarta. Szája az egyik mellbimbómról a másikra vándorolt, majd vissza a számra, és szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem, ahogy a farka lassan feláll; minden egyes mozdulatával hozzám dörzsölte. A következő pillanatban már olyan türelmetlen voltam, annyira kiéheztem és vágyakoztam, hogy átvettem az irányítást. Máris akartam őt, most azonnal. Kissé felemelkedett, de amikor Digó ráérzett, mit tervezek, erősen megfogott a vállamnál.

– Gyere ide hozzám – suttogtam, miközben vágyakozva tekeregtem alatta.

Éreztem, ahogy ebben a pillanatban győzedelmesen elmosolyodik, tudván, mennyire kívánom őt.

– Kislány, még csak most kezdem.

Ajkai lassan vándoroltak végig a testemen, a nyakamtól kezdve a mellemen, a hasamon át egészen odáig, ahol már rég lenniük kellene. Csókolt és nyalt a bugyi csipkéjén keresztül, izgatta vágyakozó puncimat, aztán lassan levette és a földre dobta. Széttártam a lábam, tudtam, mi történik a következő pillanatban. Csípőm gyengéden és ritmikusan kezdett ringani a szaténlepedőn. Ahogy megéreztem lábaim között a leheletét, újra elárasztott a vágy. Massimo szép lassan becsúsztatta nyelvét és hangosan nyögött.

– Olyan nedves vagy, Laura… – suttogta. – Nem tudom, hogy ez a terhesség miatt van-e, vagy ennyire kívántál engem.

– Pofa be, Massimo – feleltem, és beszorítottam a fejét nedves pinámba. – Tegyél jót velem!

Uralkodó hangnemem úgy hatott rá, mint bikára a vörös posztó. Megragadott a combomnál, és az ágy közepére húzva a vállam alá tett egy párnát, ő pedig a takaróra ült, amit korábban lehúzott. Szaporább lett a légzésem. Tudtam, hogy bármit is akar csinálni, nem fog túl sok idejébe telni.

Belém csúsztatta két ujját, a hüvelykujjával pedig gyengéden körözni kezdett a csiklómon. Akaratlanul megfeszítettem az izmaimat és nyögni kezdtem a gyönyörtől. Ekkor elfordította a kezét, és a nyelve foglalta el az ujja helyét.

– Segíts nekem egy kicsit, kislány!

Tudtam, mit kér tőlem. Lejjebb húztam a kezét, és szétnyitottam a puncimat, hogy jobban hozzáférjen a legérzékenyebb helyekhez. Amikor a nyelve ritmikusan elkezdte a csiklómat dörzsölni, éreztem, hogy nem bírom sokáig és felrobbanok. A bennem lévő ujjai gyorsítottak, nyomásuk erősebb lett. Már nem bírtam tovább visszatartani az orgazmust, ami vad hullámot gerjesztett bennem onnantól kezdve, hogy hozzám ért. Hosszan voltam a csúcson, hangosan sikítva, míg végül erőtlenül omlottam a párnára.

– Még egyszer – suttogta, miközben ajkai végig hozzám tapadtak. – Az utóbbi időben elhanyagoltalak, kincsem.

Azt hittem, viccel, de mintha nem viccelt volna.

Ujjai újra gyorsítottak bennem, hüvelykujja pedig, ami korábban a csiklómmal játszott, gyengéden elkezdte a hátsó bejáratomat dörzsölgetni. Akaratlanul is összeszorítottam a fenekemet. Nem, biztosan nem viccelt.

– Gyerünk, lazíts, drágám!

Szépen végrehajtottam utasítását. Tudtam, hogy gyönyör vár rám. Amikor végre belém csúszott az ujja, éreztem, hogy közeledik a következő orgazmus. Massimo pontosan tudta, hogyan bánjon a testemmel, hogy testem pontosan úgy reagáljon, ahogyan ő szeretné. Gyorsan és ritmikusan kezdte ujjaival mindkét bejáratomat dörzsölni, nyelvével és ajkaival pedig erősen szorongatta a csiklómat. Szinte azonnal elárasztott az orgazmus, aztán jött a következő és a következő. Amikor elértem azt a pontot, ahol a gyönyör fájni kezdett, a nyakába vájtam a körmömet. Kifulladtam. Újra a párnára omlottam, hangosan fújtatva.

Digó elfordított úgy, hogy teljesen az ágyon legyek, a lábaimat szinte a fejem fölé emelte, aztán elém térdelt meredező farokkal.

– Ha fáj, szólj – suttogta, és egy gyors mozdulattal belém tolta.

Vastag, hatalmas fasza mozogni kezdett bennem, szétszaggatva engem belül. Amikor végzett, megfogta a csípőmet, mintha a reakciómat várta volna.

– Bassz meg, don – mondtam, és elkaptam a fejét.

Nem kellett kétszer kérnem, sem ismételnem; teste úgy járt, mint egy géppuska. Erősen és gyorsan dugott engem, vagyis úgy, ahogy mindketten a legjobban szerettük. Kis idő után a hasamra fordított és letett, újra belém csúsztatta farkát, és őrült sprintbe kezdett. Éreztem, hogy már közel van, de ő mintha nem tudta volna eldönteni, mikor és hogyan akar elmenni. Aztán újból kihúzta belőlem, és a hátamra fordított. Megkereste a távirányítót és világítást kapcsolt a nappaliban úgy, hogy enyhén beragyogja a hálót. Térdével széthúzta oldalra a combjaimat, miközben le se vette a szemét az arcomról, és szép lassan behatolt nedves pinámba. Előrehajolt, és hozzám tapadt, szája néhány centire volt az enyémtől. Láttam, hogy Digó szemét egyszer csak hatalmas gyönyör árasztja el. Csípőjét teljes erejéből kezdte csapkodni hozzám, hátát hideg veríték verte ki. Hosszan volt a csúcson, közben végig a szemembe nézett. Ez volt életem legszexibb látványa.

– Nem akarok kijönni belőled – mondta hevesen fújtatva.

Elmosolyodtam és kezemet a hajába túrtam.

– Kilapítod a lányunkat.

Massimo erősen megragadott és úgy forgatott el, hogy most én feküdtem rajta. Lehúzta kezét az ágyról, és a hátamra húzta a takarót.

– Lány? – kérdezte meglepve, miközben a fejemet simogatta.

– Lányt szeretnék, de amilyen a szerencsém, biztos fiú lesz. És akkor halálra aggódhatom magam a sorsáért, ha az apja nyomába lép.

Digó elmosolyodott és a nyakamba fúrta a fejét.

– Azt csinál, amit akar, én csak garantálom, hogy meglegyen mindene, amiről álmodik.

– Meg kell beszélnünk, hogyan neveljük a gyereket, de nem ez a megfelelő pillanat.

Massimo nem válaszolt. Erősen magához ölelt, és parancsolón azt mondta:

– Aludj!

Nem tudom, hány órát aludtam. Kinyitottam a szemem, és a kezembe vettem a telefont.

– Azt a kurva! Megint dél van, beteg dolog ennyit aludni.

Az oldalamra fordultam, Digót kerestem, de üres volt a helye. Miért nem lepődöm meg ezen? Egy darabig feküdtem, lassacskán magamhoz tértem, aztán felkeltem, és rendbe hoztam magam. Jobban akartam kinézni, mint az utóbbi napokban, amikor Massimo visszaér, de természetesen azt a látszatot keltve, hogy semmit nem csináltam, én ilyen szépen ébredek. Kicsit kifestettem a szemem, és megfésültem a tegnap zseniálisra vágott hajamat. Kitúrtam a gardróbból egy farmer rövidnadrágot, világos színű, ejtett vállú pulóvert és bézs Emut a lábamra. Amíg megmutathatom a testem, és kint elég meleg van, de nem kánikula, úgy fogok öltözködni, ahogy szeretek.

A folyosón összefutottam Domenicóval.

– Ó, szia! Nem láttad Olgát?

– Nem rég kelt fel. Épp most rendeltem reggelit, bár inkább ebédet kellene.

– És Massimo?

– Korán reggel elment, hamarosan vissza kell érnie. Hogy érzed magad?

Az egyik faajtónak támaszkodtam, huncutul mosolyogtam.

– Ó, csodásan… remekül… tökéletesen…

Domenico felemelte a kezét, és sokatmondó mozdulatot tett vele.

– Blablabla. A bátyámnak is különösen jó kedve volt ma. De én arra vagyok kíváncsi, nem fáj semmid? Bejelentettelek a következő vizsgálatra nőgyógyászhoz és kardiológushoz, az orvosod utasítása szerint, úgyhogy háromra a klinikán kell lenned.

– Kösz, Domenico – mondtam a kert felé menet.

Meleg nap volt, a felhők mögül pedig időnként kikandikált a nap. Olo a hatalmas asztalnál ült és újságot olvasott. Elmentem mellette, adtam egy puszit a fejére, és leültem egy karosszékbe.

– Szia, te ribanc – mondta sötét szemüvege mögül. – Mitől vagy ilyen elégedett? Te is olyan király gyógyszert kaptál, mint én? Kidőltem utána, kb. félórája ébredtem. Lehet, hogy van még belőle az orvosotoknak?

– Én valami sokkal jobbat kaptam – jelentettem ki, és mosolyogva húztam fel a szemöldököm.

Olga levette a szemüvegét, félretette az újságot, és rámeredt valamire a hátam mögött.

– Jól van, mese habbal. Massimo visszaért.

Megfordultam a karosszékben, és láttam, ahogy Digó megjelenik az ajtó mögött és felénk jön. Ahogy megláttam, kivert a víz; szürke szövetnadrág és grafitszínű pulóver volt rajta, fehér ing gallérja lógott ki rajta. Egyik keze a zsebében volt, a másik a fejénél, telefonált.

Lenyűgöző volt, isteni, és mindenekelőtt az enyém.

Olga alaposan végigmérte, ahogy beszélgetésbe merülve állt a kert szélén és a tengert nézte.

– Ó milyen jól dughat – vetette oda a fejét csóválva.

Felemeltem a teáscsészémet, közben nem vettem le róla a tekintetemet.

– Te engem kérdezel, vagy mondod?

– Rád nézek, és tudom. Egy ilyen pasi ráadásul garantáltan kielégít.

Örültem neki, hogy visszajött a humora, és már nem említi, mi történt tegnap. Én is igyekeztem nem gondolni rá, hogy ne legyen üldözési mániám.

Digó befejezte a beszélgetést, és rezzenéstelen arccal az asztalhoz jött.

– Jó, hogy itt vagy, Olga!

– Köszönöm a meghívást, don. Kedves tőled, hogy beleegyeztél, hogy itt legyek egy Laura számára ilyen fontos napon.

Ezekre a szavakra Massimo grimaszolt, én pedig hatalmasat rúgtam Olgába az asztal alatt.

– Most miért rúgsz belém, Lari? – csodálkozott. – De hiszen igaz, hogy ez hatalmas öröm, amiben a szüleid például nem részesülhetnek.

Levegőt vett, hogy folytassa, de talán eszébe jutott, hogy nem szabad idegeskednem, és csöndben maradt.

– Na hogy vannak a csajaim? – érdeklődött hirtelen Massimo, miközben odahajolt hozzám és adott egy puszit előbb a hasamra, aztán az ajkamra.

Ez a látvány teljesen megborította Olót.

– Elmondtad neki? – kérdezte lengyelül.

– Azt hittem, csak most jött vissza.

– Elmondtam, éjjel érkezett.

– Akkor már tudom, miért van ilyen jó kedved reggel óta. Nincs is jobb, mint nyugtatók után kefélni. – Bólogatott, és újra elmerült az olvasásban.

Massimo elfoglalta az asztalfőn lévő karosszéket, és felém fordult.

– Hányra megyünk az orvoshoz?

– Hogyhogy megyünk?

– Megyek veled.

– Hát, nem tudom, akarom-e. – Grimaszoltam arra a gondolatra, hogy jelen lenne a nőgyógyásznál. – Az orvosom férfi, és szeretném, hogy még éljen. Egyáltalán tudod, hogy néz ki a vizsgálat?

Ezekre a szavakra Olo sóhajtott az újság mögül, és bocsánatkérőn felemelte a kezét.

– Ha Domenico választotta, biztosan ő a legjobb, és profi. De ha nem akarod, akkor kijöhetek a vizsgálat közben.

– Dehogy, az paraván mögött van – szólt közbe Olga, félretéve a lapot. – Szerintem remekül fogsz szórakozni.

– Ha azt akarod, hogy újra beléd rúgjak, elég, ha szólsz – förmedtem rá lengyelül.

– Megtennétek, hogy angolul beszéltek? – kérdezte ingerülten Digó. – Amikor lengyelül beszéltek, az az érzésem, hogy rajtam gúnyolódtok.

Az egyre feszültebb légkört Domenico szakította meg, ahogy elhúzta a széket, és leült az asztalhoz.