NATHAN
– Beszélnünk kell.
Felnéztem a bátyámra, aki aggódó tekintettel foglalt helyet mellettem.
– Ne fárassz – vetettem oda, és felhajtottam a fogalmam sem volt hányadik pohár whiskymet.
– Márpedig nem hagyom, hogy ezt műveld magaddal! – szólt idegesen, és félrelökte a poharamat.
A szememet forgattam. Semmi kedvem nem volt a hülye kioktató szövegéhez.
– Itt ülsz egy kibaszott buzibárban, lassan már két hete minden nap, és csak vedeled a piát.
Nem reagáltam rá, de igaza volt.
Egy szánalmas barom vagyok!
– Nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás a problémádra. Rinyálsz itt egy nő miatt ahelyett, hogy túllépnél rajta, és keresnél egy másikat.
Elhúztam a számat.
– Nem kell más. Őt akarom.
– Nézd… – Nagyot sóhajtott, és intett a felszolgálónak, aki lelkesen az asztalunkhoz lépett. R
