– Ha azt mondod nekem, hogy egy szál késsel szembeszállhatok egy egész szadista hadsereggel…
– Pedig igaza van – vetette közbe Ling, aki egy libatollal rajzolgatott valamilyen tekercsre, ami nem vécépapír volt. Tényleg csak a történelemkönyvekben láttam ilyesmit, és nem is állhattam meg, hogy el ne vegyem a tekercset, megnézni, mit rajzolt.
Térkép volt. Nem is rossz, egészen részletesnek tűnt. Pontosan kivehető a vár, ahol most vagyunk. Az ösvények, falvak, még a mezők, és hegyek is. Elismerően ráztam a fejem.
– Ezt ugye csak kitaláltad? Nem hinném, hogy végigmentél ezen az úton.
– De – nézett a szemembe őszinte pillantással, és én azonnal tudtam, hogy nem hazudik.
– Hogyan? Mikor?
– A hintónkkal –, felelte, ami még nem is lepett meg, csak a következő szavak –, még az igazi apámmal
