Szóval átvettem a hatalmat, és hagytam a várban a szolgákat egész nap dolgozni, engem még úgysem szolgált senki. A magányos éjszakát azért meghagytam magunknak, már csak a dilis szamár miatt is. Így is elég furán néztek ránk az emberek, hogy magában a várban rendeztünk be egy istállót egyetlen csacsinak. Hát még ha tudták volna, hogy éjszaka mi történik?
Azt sem sejthették, hogy bizony nekünk volt más problémánk is. Gyogyósnál és nálam is kialakult egy bizonyos egérfóbia. Ki nem mentünk volna az udvarra semmi pénzért sem. Ráadásul a liszt, amit még én szállítottam, pillanatok alatt elfogyott, és naná, hogy a tetves egerek zabálták fel a többségét.
– Csinálni kell valamit, mert lassan ezek a dögök elözönlik a várat, és itt nem lehet egérmérget kapni – morogta Gyogyós, amire nekem rögtön
