– Ne segíts! Egyedül is megy.
Mi a fene? Tán a gondolataimba lát? Nos, akkor ő az első nő, mert eddig senki nem jött rá, mi zajlik a fejemben, inkább félreértettek, még az anyám is.
Szófogadóan megállok, még a szamár gyeplőjét is elengedem, az öreg amúgy sem tud hova menni. Mögöttünk bezárult a böhöm nagy kapu, előttünk pedig a várfal magasodik.
A kulcs lassan fordul, csikorogva mozdul meg a tömör faszerkezet. A lány most nem holmi varázserővel, hanem a két kezével vonszolja az ajtószárnyat. Fogalmam sincs, hol volt ebben a vézna testben ennyi erő.
– Baszd meg! – kiáltok fel önkéntelenül, mert alig tárul ki a kamra ajtaja, egy szürke egybefüggő rágcsálóhad robban a szabadba.
Gyogyóssal együtt lemerevedünk, és ha nők lennénk, már sikítva keresnénk valamilyen emelvényt. Kivéve a leán
