– Jól van – legyint egyet a levegőbe –, üljünk vissza.
Nem mozdulok. Engem ne ugráltasson egy kiscsaj! Bezzeg Gyogyós szamár, aki az előbb velem együtt felpattant, engedelmesen visszacsapja a hátsóját a csupasz földre, és zavarában kutya módjára vakarja a fültövét.
Ling rám emeli smaragdszemét, és látom, hogy egy könnycsepp csillog a sarkában. A fene egye meg! A nők mindig el tudnak lágyítani, ha sírnak.
– Kérlek… Attila – súgja a nevem, és én engedelmesen visszaereszkedem a földre, ő pedig mellém.
– Én megfoghatom a kezed – teszi apró ujjait a karomra, amit úgy bámulok, mintha a világ nyolcadik csodája lenne –, de ha te is megfogod az enyémet… – hallgat el ismét, ezzel már az idegeimet tépdesi. Mi történik akkor?
Alattunk megmordul a föld, mintha valami óriás gyomra korogna. Mindhá
