Dénes
Nem volt könnyű összeszednem magam a Dalmával való találkozás után, de tudtam, ha itt akarom tartani ezt a fiút, akkor minden gondolatommal rá kell koncentrálnom. És itt akartam tartani.
– Foglalj helyet, Csongor – mutattam körbe, mert kíváncsi voltam, vajon hová és hogyan ül le.
A fiú hanyagul ledobta a hátizsákját a földre, majd elterült a kanapén, a lábát nagy lendítéssel cipőstül felrakva a karfára.
– Így jó lesz? – vigyorgott konok arckifejezéssel.
– Nekem okés.
Tőlem aztán fejen is állhat. Én komótosan leültem vele szemben és vártam, hogy mit tesz. Egyre inkább feszengett a kanapén, de nem ült fel. Oldalra fordult és próbált lazának tűnni.
– Na, kérdezzen valamit – sürgetett.
– Nálam csak arról kell beszélned, amit el szeretnél mondani – válaszoltam mérhetetlen nyugalom
