Az történt ugyanis, hogy miközben mindenki elhűlve nézte a kis pimaszt, a derék plébános egyetlen jól irányzott lábmozdulattal vastag talpú, fényes fekete cipője alá gyűrte az állatkát, majd mintha csak egy cigarettacsikket taposott volna el, néhányszor még meg is forgatta.
Amilyen gyorsan keletkezett ez a felfordulás, néhány farokrángás és gyötrelmes visítás után olyan gyorsan el is csendesült. Mondhatni, a döbbenet ült tort a vacsoraasztalnál, és én már akkor tudtam – María nénikém nemhiába követte nyomon ugyanis a fejlődésemet –, az egyszer biztos, hogy én nem fogok egy fedél alatt élni egy előttem lezajlott gyilkosság áldozatának visszajáró szellemével. Nénikém szerint a szellemek mindenütt jelen vannak, de sebaj, pusztán itatni kell őket rummal, és szivarfüstöt fújni rájuk, hogy megk
