1998. MÁRCIUS-2
1898 Words
− Fenébe! – szitkozódott Christina. Rágcsálni kezdte a hüvelykujja körmét. – Le tudod rázni valahogy?
− Aha, tizenkét hete van jogsim, és szeretném megtartani.
− Kérlek! – Danny karjára izzadtságtól nedves ujjak simultak. – Le kell ráznod. Valahogy. Húzd csőbe!
− Ez nem egy akciófilm. A valóságban az ilyesmi nem működik. – Danny nem volt benne biztos, hogy tényleg ilyen komoly a helyzet, vagy a lány túloz. Ráadásul Danny meg volt róla győződve, hogy Maddox amúgy sem akarja követni őket. Aki ilyen autót vezet, az biztosan nem kapható holmi játszadozásra. Hogy meggyőződjön róla, Danny néhányszor különböző irányokba fordult. De a Cadillac továbbra is rájuk tapadt.
− És most? – jajgatott Christina.
− Mi volna a klasszikussal? Vasúti sorompó? Mindig bejön. Már ezerszer csináltam.
− Azt hiszed, ez egy játék, igaz?
− Nem az? – Danny meg sem próbálta elnyomni a vigyorát.
− Rendben, próbáljuk meg a sorompót! Ott elöl balra, aztán kétszer jobbra. Csak jön majd egy vonat.
A vasúti átjáró felé hajtottak. A sorompók természetesen fel voltak emelve, a lámpa zölden villogott.
− Tényleg ma fordul elő először, egyébként mindig pontosan a megfelelő pillanatban jön a vonat. Őszintén – tréfálkozott.
− Kerülj körbe még egyszer!
Danny háromszor fordult balra. Maddox is ugyanígy tett. A lámpa ezúttal is zöld volt.
− Még egy kör. – Christina tovább rágta a körmét, és újra meg újra hátrafordult. A negyedik kör közben Maddox villogni kezdett rájuk.
− Ilyen nincs! – ismételte Christina újra meg újra. – Erre nem járnak vonatok?
− Honnan tudjam? Senki nem mondta, hogy tanuljam meg fejből a menetrendet!
− Pirosra vált! – Christina izgatottan mutatott az átváltó lámpára. A sorompó hangosan csipogva lefelé ereszkedett. Danny eggyel lejjebb kapcsolt, és gázt adott. A visszapillantóba vetett pillantása elárulta, hogy a Cadillacnek is sikerült gond nélkül áthajtania a síneken.
− Feladom − mondta végül. – A mögöttünk lévő fickó a jobb. El kell fogadnod tőle a virágot.
Christina szemében az értetlenség annyira őszinte volt, hogy Dannynek egy pillanatra olyan érzése támadt, nem fogja fel teljes egészében a helyzet komolyságát.
− Danny, ez egy díler! Ugyanannak a futtatónak dolgozunk, akinek ráadásul egy halom pénzzel tartozom!
− Tessék? – Danny túl sokáig meredt a lányra. Az autó majdnem átment a szembejövő sávba.
− Komolyan azt hitted, egy hódolóm az, akinek az udvarlása az agyamra megy?
− Igen! – Maga is észrevette, hogy kiabál. – Igen, tényleg ilyesmit gondoltam.
− Nem. Sajnálom.
Danny olyan erősen harapott az ajkába, hogy fájt.
− Fenébe. És most? Mibe rángattál bele engem?
− Sajnálom! – mondta újra a lány. – De nem ilyen rossz a helyzet. Csak valahogy le kell ráznunk.
Danny egy földútra hajtott.
− Mi a terved?
− Na mi? Lerázni. A magam módján. – Látta, ahogy Christina a szemét forgatja, aztán rágyújt a következő cigarettára.
Lassan hajtottak végig a földúton, amíg Danny le nem állította a kocsit egy kiszögellésnél. Megvárta, amíg az üldözője kiszáll, és néhány lépéssel elé ment. A tudata peremén észlelte, hogy Maddox farmert és sötét garbót visel. Sokkal feltűnőbbnek képzelt egy dílert.
− Elég volt a macska-egér játékból? – kiáltotta Maddox izgatottan. – Akkor küldd ide Tinát!
Danny csettintett az ujjával, és a vele szemben álló férfira bökött.
− Nevetni fogsz, de éppen erről akartam veled beszélni.
− Ide a lánnyal, vagy én magam hozom ide.
− Van itt egy pirinyó probléma. – Danny észrevette Maddox dühös arckifejezését, és a szeme sarkából látta, ahogyan Christina kábultan ingatja a fejét. – Ő nem szeretné.
Maddox jó egy méterrel Danny előtt állt meg.
− Tina egy rakás pénzzel tartozik nekünk. Velem jön, és ledolgozza. Utána felőlem megkaphatod.
− Mennyi? Kifizetem helyette.
Maddox idegesen fújtatott.
− Annyi pénzed nincs, efelől biztosíthatlak.
− Hadd próbáljam meg! – Danny le nem vette a szemét a másikról. Nem kerülte el a figyelmét, ahogy Maddox a nadrágja korcába nyúl. Villámgyorsan előrántott a zsebéből egy bicskát, kinyitotta, és fenyegetőzni kezdett:
− Most már elég! Ide Tinával, de gyorsan!
Danny abban a szempillantásban reagált. A bal kezével megfogta Maddox csuklóját, és közben a jobb sípcsontjával oldalba rúgta. Maddox felkiáltott a meglepetéstől. Danny annyira hátracsavarta a karját, hogy Maddox eleresztette a kést. Danny durván kivette a kezéből anélkül, hogy elengedte volna. Maddox nehezen vette a levegőt, de nyugton maradt.
Christina hirtelen mellette termett.
− Ne bántsd! – könyörgött.
A heves helyzet ellenére Danny örült, hogy Christina aggódik miatta. Habár csak akkor hívta fel, ha szüksége volt valamire, úgy látszott, nem közömbös számára.
− Kérlek, Danny, engedd el!
MIATTA aggódik, nem miattad…
Ettől a felismeréstől fájdalmasan a gyomorszájába szúrt valami. Önkéntelenül elengedte Maddoxot, ellökte magától, majd kezében a késsel hátrafelé lépkedve a Cadillachez ment. Lendületesen az első kerékbe szúrta a pengét, majd kihúzta, és visszament Maddoxhoz, aki még mindig mozdulatlanul állt a helyén. Danny megforgatta az ujjai között a kést, majd a nyelével előrefele a másik orra alá dugta.
− Tessék, a tied. Jó, hogy tisztázni tudtuk ezt az üldözéses dolgot.
− Ennek még meglesz a következménye. – Maddox elvette a fegyvert, és leeresztette.
− Tina, menj az autóhoz! Hazamegyünk.
Christina azonnal visszaszaladt a BMW-hez. Lassan Danny is megfordult, és a kocsijához ment, de nagyon figyelt, Maddox nem próbálja-e újra megközelíteni. De nem mozdult.
Csak akkor mert fellélegezni, amikor Danny elindította az autót, és végighajtott a földúton.
− Most aztán nyakunkon a baj – jövendölte halkan Christina.
− Á! – gúnyolódott Danny. – Csak most? Azt hittem, az már megvolt, amikor egy díler üldözött!
− Igazad van. Nem kellett volna belerángatnom téged.
Danny a földút közepén megállt, üresbe váltott, és levette a lábát a kuplungról. Sóhajtva fordult Christina felé. A pillantása a vékony combjáról a mély kivágásig siklott. A lány felhúzta a topját.
Danny kényszerítette magát, hogy az arcára nézzen. Christina szokatlanul zöld szeme könnybe lábadt. Feltehetően bármelyik pillanatban sírva fakadhatott. A fekete haja simán és fénylőn hullott a vállára. Újra feltűnt neki, milyen szép…
− Elviszlek magamhoz – határozott. – Holnap reggel pedig elmegyek ebbe az átkozott raktárcsarnokba, és odaadom nekik a pénzt, amivel tartozol nekik. Ezzel talán el lesz intézve a dolog.
− Danny… Én nem tudom kifizetni. Különben már rég megtettem volna.
− Te talán nem… − Újra egyesbe kapcsolt, és elindult. – De én igen.
* * *
Christina némán követte a lakásba. Hirtelen eszébe jutott az első alkalom, amikor a fiúnál töltötte az éjszakát. Belőve, csuromvizesen állt az ajtaja előtt, mert nem tudta, hol alhatna, miután újra kidobta egy kuncsaftja. Danny kérdés nélkül beengedte, és forró tejet adott neki mézzel…
− Ma éjjel alhatsz a kanapén – határozott Danny. – Holnap felkerekedünk, és berendezzük a szobádat.
− Ezt hogy érted?
− Megkapod a dolgozószobámat. Majd egyszerűen átviszem a cuccom a sportszobába. Van elég hely.
− Lakjak itt? – Christina zavarodottan nézett rá.
Otthont kapok!
Olyan érzése támadt, hogy majd szétrobban a szíve a boldogságtól.
Igazi otthont, ágyat, egy embert maga mellett, akiben megbízik…
− Pontosan.
− Danny… − kezdett bele. Legszívesebben nem folytatta volna attól való félelmében, hogy a fiú visszavonja az ajánlatát. De úgyis ki fogja deríteni, vagyis jobb rögtön előrukkolni vele, így megkímélheti magát tőle, hogy Danny újra utcára tegye. – Nincs rá pénzem.
− Amíg rendes munkát nem találsz, egyedül fizetem a bért, és gondoskodom rólad.
− Miért teszed ezt? − kérdezte a lány csodálkozva.
Meddig fog megtűrni a közelében? Milyen gyorsan kerülök újra utcára?
Ezt a kockázatot nem vállalhatta. Ha egyszer ráérez az igazi otthon ízére, soha többé nem fog tudni lemondani róla.
Danny vállat vont.
− Sejtésem sincs. Mert kedvellek? Mert te is mellettem voltál, amikor szükségem volt rád?
Fogadd el, Tina! Egyszerűen fogadd el! És próbálj meg nem butaságot csinálni, hogy itt maradhass örökre!
− Köszönöm.
− Helyezd magad kényelembe! Érezd magad otthon! Rendelek pizzát. Én vegetáriánust kérek. Te is?
− Igen – kiáltotta utána a lány, miközben Danny telefonálni indult. Kinyitotta a kistáskáját, elővette a fecskendőkészletét, és elkötötte a karját. Danny némán mellé telepedett, és figyelte. Szerencsére a tű még mindig elég hegyes volt, hogy elsőre sikerüljön a vénájába szúrnia. Kellemetlen lett volna neki, ha Danny látja, ahogy kudarcot vall. Egy másodpercre elsötétült a szeme előtt a világ. Álmosan észlelte, ahogy Danny kiveszi a kezéből a fecskendőt.
− Van még nálad kábítószer? – kérdezte.
− Igen. Néhány napig kijövök vele. Aztán be kell szereznem valamit.
Danny a lány felé nyújtotta a kezét.
− Megkaphatom?
Christina gondolkodás nélkül a táskájába nyúlt, és Dannynek nyújtotta a csomagokat. A vérében keringő h****n boldoggá tette. Minden rendben volt. A világ mentes lett gonoszságtól. Ha Danny a kábítószerét akarja, megkapja.
A kanapén ették meg a pizzát. Christina úgy érezte, mintha a feje egy nagy szivacs lenne, ami lassan megszívja magát vízzel, és belülről nyomni kezdi a koponyáját. Csak homályosan észlelte, hogy Danny elment, majd a következő pillanatban újra mellette ül.
− Holnap reggel Jörg átjön, és vigyáz rád, amíg én elmegyek Stuttgartba ehhez az alakhoz – jelentette ki.
− Jó.
Csalódás fogta el.
Danny nem akarja, hogy egyedül legyek itt. Csak nem hiszi, hogy meglopom?
Christina elvetette a gondolatot, és úgy határozott, hogy legalábbis abban a pillanatban mindegy neki. Olyan erős késztetést érzett, hogy aludjon, hogy az minden másra rátelepedett.
Danny felállt, hogy kikapcsolja a tévét, de aztán visszaült mellé.
− Lefekszem – mondta. – Ha szükséged van valamire, szólj, vagy egyszerűen gyere be!
− Nem kell semmi. – A szeme már lecsukódott, a szoba kásás ködbe süppedt.
− Még egy kérdés… Igazából inkább kettő…
− Igen? – Christina próbált az elnehezült szempillái alól újra ránézni.
− Mikor állnak be az elvonási tünetek, ha az embernek már nincs több heroinja? És ez mivel jár?
A vér érezhetően a lábából a fejébe tolult, és ettől újra tisztán bírt gondolkodni.
− Mit csináltál? Hol a kábítószerem?
− Ha itt akarsz maradni, le kell róla mondanod.
− Mi? – A lány próbált felállni, de nem ment. A lába mintha pudingból lett volna, nem volt ereje megtartani őt. – Akkor ez megoldódott. Nem akarok maradni.
− Legalább próbáld meg! Beszélj holnap Jörggel! Ő tud neked segíteni.
A lány nagyon kedvelte Jörgöt, de ez most nem számított. El kell mennie, vissza kell szereznie az uralmat a lába fölött, hogy le tudjon lécelni.
− De én nem akarok segítséget!
− Tina, egyszer már lejöttél a szerről! El az utcáról. Újra sikerülni fog. De akarnod kell!
− És mit nyerek vele? – Makacsul összefonta a két karját a mellkasa előtt, és előretolta az alsó ajkát.
− Megkapod tőlem, amit csak szeretnél. Alvóhelyet, lakást. Gondoskodom rólad. Soha többé nem kell pénzért olyasmit csinálnod, amit nem szeretnél. Soha többé! – Danny mindentudón nézett rá. A lány szemét el nem sírt könnyek perzselték, és a torkát mintha láthatatlan kezek szorongatták volna. Danny lecsúszott a kanapéról, és elé térdelt a padlóra. A sötétkék szeme a lányéba fúródott. Christina el akarta fordítani a pillantását, de úgy érezte, mintha hipnotizálnák, és képtelen volt máshová nézni.
− Tina… − kezdett bele Danny. – Tudom, hogy az apád a hibás mindenért. Tudom, ő az oka, hogy az utcán lógsz, és hogy a szertől függsz. Azt is tudom, hogy számodra maga a pokol idegen alakokkal ágyba bújni. Az apád a felelős érte, hogy erre az útra léptél. De arra nem tud kényszeríteni, hogy ezen az úton is maradj. Érted?
Christina nem akarta hallani, amit Danny mondott.
Neked van választásod. Te magad dönthetsz!
− Rajtad áll, hogy megfordulj, és a kezedbe vedd az életed! – Nem ez volt az első alkalom, hogy a fiú pontosan azt mondta, amire ő gondolt. – Ne add meg az apádnak azt a hatalmat, hogy még jobban tönkretegye az életed, mint amennyire már így is tönkretette!
Ha nem Danny lett volna, aki ezt mondja, akkor valószínűleg elbőgte volna magát. Senkinek nem volt joga ilyesmit mondani, mert senkinek nem volt róla sejtése, min kellett keresztülmennie.
Dannyvel ezt nem teheted meg! Ő tudja, miről beszél, mert ugyanazt élte meg. Sokkal rosszabb következményekkel…
Nem akart ezekre a következményekre gondolni, pedig talán pontosan ezt kellene tennie: szembenézni vele, hogy felismerje az igazságot. Neki van választása.
− Tina, kérlek! Menj el terápiára, és mentsd meg az életed!
A pillantása olyan erővel érte, hogy valami megmozdult a belsejében. A lelke, a szíve vagy talán csak az a része, amely az önfenntartásáért volt felelős.
− Meg fogom próbálni – ígérte gyengén.
− Köszönöm. – Danny az ajtó felé indult, és halkan hozzáfűzte: − Ez tényleg sokat jelent nekem. Ha már a saját életemet nem tudom megmenteni, legalább engedd, hogy a tiedet megmentsem!
* * *
Danny az éjszaka közepén anélkül ébredt fel, hogy meg tudta volna mondani, pontosan mi ébresztette fel. Lábujjhegyen a nappaliba osont. Christina a hátán feküdt a kanapén, és köhögött. Fulladt, és álmában görcsösen próbált hányni.
- Writer
