1998. MÁRCIUS-1
1985 Words
1998. MÁRCIUS
Christina megijedt, amikor hirtelen kinyitották a szobaajtót.
− Tina? – kiáltotta Maddox. – Kelj fel, édes! Johnny vár. Megbízása van számodra.
A lány kelletlenül felkelt a földön heverő matracáról, és követte a dílert az irodába. Ott ült Johnny, a futtatója, itt mindenki úgy táncolt, ahogy ő fütyült. Lomhán szívta a cigarettáját a bőrfotelben, és whiskyt ivott hozzá. A piszkos csizmába bújtatott lába az íróasztalon hevert. Amikor meglátta a lányt, felegyenesedett, és Maddox kezébe nyomott egy cetlit, rajta egy címmel. Christina arcából elszállt minden szín, amikor megtudta, kihez kell mennie.
− Ezt nem mondod komolyan! – szólalt meg halkan. – Mondtam már neked, hogy még egyszer nem csinálom végig.
− Maddox elvisz, és megvár. Biztonságban leszel.
− Nem erről van szó. Az az alak beteg…
− Odamész, és pont! – Johnny olyan erősen csapott az öklével az asztalra, hogy a whisky kilöttyent a pohárból. – Átöltözöl, és ellátod ezt az alakot. Méghozzá rendesen.
− Kérlek, én…
− Tartsd a szád, és tűnj innen! – Johnny levette a csizmáját az asztalról, és a fotelbe süppedt.
Maddox visszavezette Christinát a szobájába.
− Igyekezz! – mordult rá. – Más dolgom is van, mint hogy a dajkádat játsszam.
Christina könnyes szemmel bement, és bezárta maga mögött az ajtót. Még belebújt a miniszoknyába, kirámolta a többi holmiját az aprócska szekrényből, és a kézitáskájával együtt egy hátizsákba gyömöszölte.
Még egyszer nem csinálom végig…
Annak a fickónak a puszta emléke olyan borzongató hatást váltott ki belőle, mintha egy fagyasztószekrényben éjszakázott volna.
Christina kinyitotta az ablakot, kihajolt, és egy jól célzott dobással az egyik bokorba hajította a hátizsákot. Miután újra becsukta az ablakot, a hajába túrt, és a folyosóra lépett.
− Mehetünk – mondta Maddoxnak.
A férfi bólintott, és ő követte lefelé a raktárcsarnokba. A redőnykapu tárva-nyitva állt. Maddox kinyitotta a lánynak a Cadillac ajtaját, majd ő is beszállt. Christina figyelte, miközben az utcára kitolatott. A sötét haja rendezetten állt, az arcát halvány borosta árnyalta. Drága arcszesz illata csapta meg az orrát. Kedvelte Maddoxot. Amióta Johnnynak dolgozott, a férfi mellette volt, vigyázott rá, és ellátta kábítószerrel. A legsötétebb időkben egyfajta apapótlék lett számára. A durva modora megjátszott volt, és ha Christina újra meg újra érzelmi zsákutcába jutott, a férfi mindig tartogatott számára vigaszt és biztatást. Titokban Christina gyakran eltűnődött rajta, vajon Maddox-e az igazi ok, amiért újra és újra itt köt ki.
Tizenöt évesen ismerte meg, és némán, titkon, reménytelenül beleszeretett. Számtalan éjszaka álmodott arról, hogy a férfi feleségül veszi, és jobb életet kezd vele, távol minden gonoszságtól, ami körülveszi.
Christina időközben felnőtt, és már tudta, hogy Maddoxot csak a pénztárcája érdekli. Ez a gyerekes vágy mégis megmaradt. Ha rajta múlt volna, megbocsátja, hogy a férfi kihasználja, és ment volna bárhová, ahová ő akarja. De nem rajta múlt, hogy Maddox feltehetően nem látott benne mást, mint bármelyik másik prostituáltban, akiket Johnny a szárnya alá vett.
− Tulajdonképpen mi olyan rossz ebben a kuncsaftban? – érdeklődött.
Christina megrázta a fejét.
− Inkább azt kérdezd, mi nem rossz benne. Azt gyorsabban megválaszolom.
Maddox meggyújtott egy füves cigit, és a lánynak nyújtotta.
− Ez segít?
− Nem hiszem. – Ennek ellenére Christina beleszívott, miközben Maddox ápolt kezét és tiszta körmét nézte.
− Nem teljesen mindegy, kivel keféltek?
Keféltek.
Természetesen ugyanabba a skatulyába dugja őt is, mint a többi lányt. A felismerés újra fájdalmasan hasított belé.
− Ez az őrült legutóbb azt akarta, hogy üljek meztelenül a fürdőkádba, hogy lehugyozhasson…
− Ó! Hát ez tényleg rossz. De, édesem, meg kell tanulnod a dolgok pozitív oldalát nézni: ha már úgyis a kádban vagy, utána rögtön le is zuhanyozhatsz. – Christinára kacsintott, és majdhogynem gyengéden oldalba bökte. Christinának résen kellett lennie, nehogy elérzékenyüljön ennyi rokonszenvtől. Maddox nem volt a barátja, csak azt tette, amiért megfizették. De egy nap majd talál egy olyan férfit, mint ő, és családot alapít vele. Egy olyan férfit, aki legalább külsőre egyáltalán nem hasonlít az apjára. Nem úgy, mint Danny. Habár olyan volt neki, mintha a bátyja lett volna, gyakran kihívást jelentett neki, hogy a jelenlétében elnyomja a gyerekkora emlékfoszlányait.
− Maddox? Kérdezhetek valamit?
− Ha muszáj. – Az arcvonásai elkomorultak, és azonnal távolságtartóvá vált. Feltehetően sejtette, mit akar megint tőle a lány.
− Gondoltál már rá, hogy fogod a sátorfádat, és odébbállsz? Befejezed ezt a szart, és valahol rendes életet kezdesz?
A férfi gyors, ideges pillantást vetett rá, aztán értésére adta, hogy kéri vissza a füves cigit.
− Nem. Miért, kellett volna?
− Mert nem helyes kábítószerrel kereskedni? – A lány az ajkába harapott, és aggodalmasan figyelte a férfit.
Nem fogja komolyan venni az ellenvetésemet.
Igazából nem csoda, mert az elmúlt években annyiszor kérdezte már tőle, hogy szinte szokássá vált. Nem lepődött meg rajta, hogy a férfi rosszkedve elpárolgott, és hirtelen úgy mosolygott, mintha a lány viccet mesélt volna.
− Igaz. Természetesen sokkal jobb szívni.
− Én be akarom fejezni.
− Sok szerencsét! – Beletörődve hajította ki a füves cigit a nyitott ablakból, majd egy türelmetlen kézmozdulattal jelezte az előtte haladó sofőrnek, hogy hajtson gyorsabban.
Most vagy soha, Tina! Most vagy soha!
− Maddox − kezdett bele újra. – Mit szólnál hozzá, ha mi ketten lelépnénk, és valahol újra kezdenénk?
Teljesen lehetetlen javaslat. Mintha arról akarna meggyőzni egy hóembert, hogy éljen a Karib-tengeren. Maddox szerette, amit csinált, meg a sok pénzt, amit ezzel keresett.
− Mi? – A reakciója várható volt. Rábámult, és a döbbenet lassan haraggá változott. – Nem mész te sehová! Adósa vagy Johnnynak. Engem is megöl, ha eltűnsz!
− Nem én egyedül. Mi együtt…
− Tina, kérlek, hagyd ezt!
Christina azonnal tartotta a száját. A válasz világos volt számára, mégis meg kellett próbálnia. Nehogy folyton azon kelljen töprengenie, mi lett volna, ha…
Hallgattak, amíg Maddox le nem parkolt egy ütött-kopott társasház előtt, aztán mintegy magától értetődőn témát váltott.
− Beszélni fogok Johnnyval, megmondom neki, hogy a jövőben másik lányt küldjön ide.
A többiek sem szívesen csinálják ezt itt. Christina ezt a gondolatot az óvatosság kedvéért megtartotta magának.
Együtt szálltak ki, és mentek a bejárathoz. A zár kitört, az ajtó karcos volt. Maddox undorodva lökte be a cipőjével.
− Essünk túl rajta − mondta vigasztalón, miközben végigmentek a sötét folyosón.
Essünk? Persze, gondolta Christina mérgesen. Igyekezett nem mély levegőt venni. Alkohol és hányás bűze terjengett.
Megálltak egy zöld lakásajtó előtt. Maddox megfogta Christina topját, és elöl egy kicsit lejjebb húzta.
− Így jobb – állapította meg, aztán gyorsan végigsimította a haját. A lányon azonnal borzongás szaladt végig.
Ölelj át! Mondd, hogy minden rendben lesz…
− Végig itt maradok. Ha van valami, egyszerűen kiálts! Az ajtót fél másodperc alatt berúgom, úgyhogy ne aggódj! Vigyázok rád.
A lány egy pillanatig habozott.
Mondd el neki!
− Van még valami? – A férfi várakozón nézett rá.
Szeretlek.
Szerelem ez? Vagy egy olyan lány naiv gondolata, aki nem akar felnőni?
− Nincs. – Christina hevesen megrázta a fejét, és a hosszú körmével megnyomta a csengőt. Minden mocskos volt, és undorító, minél kevesebb dologhoz akart hozzáérni. Szinte abban a szempillantásban kinyitották az ajtót, és Christina a lakásba lépett.
Norbert már várt rá. Vékonyan bordázott alsóneműben állt a folyosón, és a lányra bámult. Christina azon sem csodálkozott volna, ha a nyál is csorog a szája szélén.
− Szia – köszönt rá kurtán.
− A… ö… hálószobába – hebegte a férfi. Rendes esetben egyetlen értelmes mondatot sem tudott kibökni.
A mellkasa előtt összefont karral Christina előrement. Norbert az ágyhoz tolta a tévét, ahol pornó ment.
Az éjjeliszekrényen bilincs hevert, és a lány döbbenten vette észre, hogy a matracot teljes egészében fóliába csomagolta. A legrosszabb azonban a polaroid kamera volt, ami rajta hevert.
Gyerünk, Chrissy! Hiszen nem fáj, csak le akarlak fényképezni…
A férfi lehúzta az alsónadrágját. A sovány lába görbe volt, a hosszú karja tovább fokozta a nyomorúságos megjelenését. Norbert kapkodó ujjakkal felhúzta a trikóját, és egy kézmozdulattal jelezte Christinának, mit csináljon.
Christina gyomra fenyegetően összerándult, attól félt, hányni fog. Fejet kikapcsolni, és egyszerűen csak működni már nem volt lehetséges. Christina már csak ki akart innen jutni.
− Kimehetek előtte gyorsan a vécére? – hadarta.
Norbert csalódottan eresztette le a trikóját.
− Arra végig… siess – dadogta, és a folyosó végi ajtóra mutatott. Christina felelet nélkül eltűnt az áporodott szagú fürdőszobában. Gondosan bezárkózott, és kinyitotta az ablakot. Nyikorgott, de ez a tökkelütött nem fogja észrevenni.
Mire a félnótás kapcsol, én már rég elhúztam a csíkot!
Christina kimászott a nyíláson, és amennyire tudta, behúzta maga után az ablakot. Lehajolt, és a hátsó udvaron keresztül átfutott az utcára. Most már csak vissza kell mennie a raktárcsarnokba a holmijáért. Leginkább még mielőtt Maddox rájön, hogy eltűnt.
Ez soha nem fog sikerülni!
Bármilyen lassú is Norbert észjárása, előbb-utóbb észre fogja venni, hogy nem ment vissza hozzá a hálószobába. Igyekeznie kell. Mint mindig, amikor nem tudta, mitévő legyen, telefonfülkét kezdett keresni, és tárcsázta az egyetlen számot, amit fejből tudott.
* * *
Danny éppen ki akarta nyitni a lakása ajtaját, amikor megszólalt a mobilja. Előhúzta a farmerja zsebéből.
− Igen?
− El tudsz jönni értem?
− Hol vagy? – Ez állandó kérdés volt, ha Christina telefonált. A hangjából felismerte, hogy a lánynak átkozottul sietős. Nem tűnt valószínűnek, hogy Christina csak-csak bejelentkezzen, és megkérdezze, hogy van, és már jó egy éve nem fordult elő. Többnyire lelépett valahonnan, és alvóhelyet keresett. Még mielőtt végigmondta volna a mondatot, sarkon fordult, és visszament az autóhoz. A lány megadott neki egy címet, amit ő beírt a navigációs rendszerbe.
− Igyekezz!
− Úton vagyok. Mi történt?
A fenébe!
Igazából a barátnőjével lett volna találkozója. Ő most kénytelen lesz várni. Újra.
− Majd később elmesélem.
A kapcsolat megszakadt. Danny írt egy SMS-t Marie-nak:
Sajnálom, le kell mondanom. Valami fontos közbejött. Hamarosan jelentkezem. Danny
Morogva a középkonzolra tette a mobilját, és Stuttgart felé hajtott. Ebből veszekedés lesz. Órákig hallgathatja majd, milyen nagyszerű Marie, és hogy nincs rászorulva az ilyen bánásmódra. Ezenkívül a szemére fogja hányni, hogy elege van a bogaraiból.
A barátnőjének már rég nem volt jó véleménye róla.
Ezt a kapcsolatot már úgysem mented meg…
Pontosabban szólva ez a viszony már a végét járta, még mielőtt igazán elkezdődött volna. Ahogy korábban is mindig.
Ahogy ezután is lesz!
A sors kudarcra ítélte a kapcsolatait. Úgymond a vérében volt…
Danny maximumra tekerte a zenét, hogy elűzze a Christinával kapcsolatos aggodalmait. Nyaktörő tempóval hajtott az autópályán.
Tulajdonképpen miért rohansz ennyire?
A helyzetek, amelyekbe Christina sodródni szokott, bár gyakran csúnyák voltak, de soha nem különösebben kétesek.
Danny mégis tartotta a nagy sebességet, amikor bekanyarodott az utcába, ahová a navigációs rendszer kalauzolta. Christina már futott felé. Nehezen véve a levegőt az ülésre roskadt.
− Köszönöm – lihegte. – Vigyél, légy szíves, újra a raktárcsarnokhoz!
− Neked is szia. – Danny vizsgálódva méricskélte. A lány kurta miniszoknyát viselt, és szűk topot. Nem volt nehéz kitalálni, milyen tevékenységet űzött éppen. Mindenesetre úgy látszott, most nincs beállva.
− Gyorsan el kell hoznom valamit, aztán mehetünk tovább – fűzte hozzá.
Danny sóhajtott, és gázt adott.
− Tovább hova?
− Majd akkor elmagyarázom.
− Remek – dünnyögte Danny. – Szabad megtudnom, mit műveltél éppen, és miért ilyen sietős?
− Később – felelte a lány. Idegesen kopogott a keskeny cipősarkával.
Danny nem vett tudomást egy piros lámpáról. Christina űzöttsége ragadós volt.
− Zavar, ha rágyújtok? – A cigaretta már Christina ajkai között volt, és lenyomta az öngyújtó gombját.
− Igen. De akkor is rágyújtasz.
− Igaz, de lehúzom az ablakot. Miattad.
− Micsoda tapintatosság. Köszönöm.
Azóta, hogy az apja megsemmisítő hívása befutott, igazi barátok voltak. A lány ennek ellenére egyszer csak lelépett. Danny újra meg újra próbált kapcsolatba lépni vele, de a lánynak valahogy túl sok volt. Nagyobb szabadságra volt szüksége, ez a közelség megijesztette. Danny tudta, hogy Christina még soha senkihez nem érezte magát ilyen közel – és hogy éppen ez bizonytalanítja el. Ő maga értette legjobban, hogy az ilyesmihez időre van szükség. Mindenesetre az ígéretét, hogy laza kapcsolatban marad vele, megtartotta. A távolság pedig nem okozott törést a barátságukon.
Christina Danny felkarjába bökött.
– Állj meg kicsit itt oldalt, máris itt vagyok. Járasd a motort, azonnal el kell innen tűnnünk!
Válaszra sem várva kiugrott az autóból, az ajtót nyitva hagyta, és a nagy, szürke épület mögé rohant, ami Dannyt egy régi gyárra emlékeztette. Nem sokkal később hátizsákkal a kezében jött vissza.
− Indíts! – parancsolt rá Dannyre.
− Hova?
− Mindegy. Indíts! – A hangja majdnem elcsuklott. – Fenébe! Már jön is.
− Ki? Tina? Leszel szíves felvilágosítani?
− Maddox. – Christina az éjfekete Cadillacre mutatott, ami éppen elhaladt mellettük, majd keresztben megállt előttük az úton.
− Mad-Dogs? – Danny halkan nevetgélt. – Ez úgy hangzik, mint valami zakkant professzor bolond kutyája.
− Danny, ez nem tréfa. Látta, hogy beszálltam hozzád az autóba. Indíts!
− Hová? – kérdezte Danny újra. – Eltorlaszolja az utat.
A sofőr kiszállt, és lassan feléjük indult. Danny már éppen lehúzta volna az ablakot, hogy megkérje a fickót, engedje el őket, amikor Christina kiabálni kezdett.
− Indíts végre!
A lány pánikhulláma hirtelen Dannyre is ráragadt. Tudomást sem véve az eltorlaszolt útról hátmenetbe kapcsolt, gázt adott, és kiszáguldott a szűk sikátorból. A főúton megfordult, majd előrehaladva továbbhajtott.
Christina megkönnyebbülten felsóhajtott.
− Ne örülj korán! – szólt Danny. – Követ bennünket.
A visszapillantóban látta, ahogy a Cadillac szintén végigszáguld az utcán, és a BMW-je lökhárítójához tapad.
- Writer
