Visszament a saját szobájába és telefonálni kezdett.
Diana
Délután kettőkor, mivel már annyira fáradt volt, hogy szédelgett, lefeküdt, és elég hamar elnyomta az álom. Ralph ezalatt Lindával lézengett a városban, de mire Diana fölébredt, már ők is otthon voltak.
– Ne szomorkodj – lépett hozzá Linda, és vigasztalón megsimogatta a kezét. – Hamarosan visszakapjuk Jeremyt, és minden újra a régi lesz. Ugye szerinted is, Ralph? – nézett a férfira, akitől nyilvánvalóan oltalmazást várt. Milyen régen szüksége lenne ennek a gyereknek egy bátor, melegszívű férfira, döbbent rá Diana. Ralphot még csak két napja ismeri, mégis úgy néz rá, mintha meg tudná védeni őt minden szörnyűségtől. Igaz, én meg majdnem ennyi ismeretség után az ágyába dőltem, gondolta.
Érdekes, hogy nem bánta meg az éjszakai kala
