HATODIK FEJEZET
Washington, 1988. június 1.
Ralph
Első álmából arra ébredt, hogy csöngetnek. Óvatosan kihúzta zsibbadó karját Diana feje alól; rájött, hogy a telefon csöng, és az este elfelejtette bekapcsolni az üzenetrögzítőt. Ki a fene lehet az éjjel kettőkor? Kiosont a nappaliba, és felkészült rá, ha Mary hívja, elküldi őt a fenébe. Már éjjel sem hagy békén?
Tévedett. Peter ingerült hangja hasított a fülébe, végleg elűzve kellemes, ébredés utáni kábultságát.
– Legalább azt a rohadt masinát bekapcsolnád, ha már nem vagy képes odavánszorogni a telefonhoz! Már negyven perce próbálkozom azzal, hogy elérjelek.
– Mi lenne, ha egyszer nem engem szemelnél ki arra, hogy szórakoztassalak, amikor nem tudsz aludni? – háborodott fel.
– Gondolod, hogy ezért hívtalak, te agyalágyult? Igazából D
