ELSŐ FEJEZET
Washington, 1988. május 24.
Diana
Diana Hiller arra ébredt, hogy valaki a vállát rázogatja. Kábán kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. Linda egy tálcával állt az ágya előtt.
– Mondtad, hogy nem akarod lekésni azt a temetést vagy micsodát, és gondoltam, a tegnap este után jót fog tenni egy kávé.
Diana vágott egy grimaszt. Egyáltalán nem volt kedve az előző estére emlékezni, bár a fejfájása gondoskodott erről. De hogy a lánya is…?
Honnan a fenéből tudhatja, hogy mi történt az este, hiszen már aludt, amikor hazajöttem, gondolta, de azért elvette a kávét és egy hajtásra megitta.
– Szóval nem fogsz elkésni? – kérdezte Linda már az ajtóból.
– Honnan?
– Hát arról a temetésről.
– Te jó ég, a temetés! Mi lenne velem, ha ti nem lennétek… – ugrott fel az ágyból, és megpróbált
