– Majd beszélünk – mondta, és kinyitotta a kocsi ajtaját.
– Eljövök veled. Csak pár percre. Nem akarok utadban lenni, amikor Peterrel azt a fontos megbeszélést bonyolítod, de a környékeden lesz dolgom. Beülök melléd.
– Lapisse-nál találkozom Peterrel, de nem miatta, hanem az újságírónő miatt, akiről már beszéltem neked.
Mary dühbe gurult, csinos arcát eltorzította az indulat.
– Igen, mondtad valamelyik nap, amikor nálam voltál, hogy valami bűnügyi újságíróval találkozol. Tudod, hogy már akkor sem helyeseltem, hogy a családi dolgainkat mindenféle szennylapnak kitálalod, és ezzel meggyalázod a testvéred emlékét is. Nem beszélve a társadalmi presztízsünkről, amit oly nehezen harcoltunk ki!
Úgy beszél, mintha az ő érdeme lenne, hogy előkelő körökben forog. Szegény Ian, nem lehetett könnyű
