NEGYEDIK FEJEZET
Washington, 1988. május 30.
Diana
Ted nem ájult el a gyönyörtől, amikor értesült Diana magánnyomozásáról.
– Nem is tudtam, hogy ennyire a szívedre veszed a földrengéseket.
– Mert nem is veszem. Csak szeretném, ha összeállna a kép.
– Kicsi szívem, az már rég összeállt. Azon az istenverte napon ott, a Sierra Madrén. Inkább azt meséld el, mire jutottál Hughes halálával.
– Semmire, nem tűnt el semmi, nem érdekes az egész pasi. Attól tartok, meghagyom a rendőrségnek.
– Van egy öngyilkosságunk, most küldte át a dossziét Hamilton. Igaz is, hiányolt téged.
– Remek. Mi van még?
– Semmi. Ráküldenélek erre az öngyilkosságra, mert eléggé furcsa. A tettes meglehetősen idegbeteg lehetett, mert először kivégezte a kutyáját, elég kegyetlen módon. Végül beleeresztett a saját fejé
