HARMADIK FEJEZET
Washington, 1988. május 28.
Ralph
Ezen a szombat reggelen a Westminster Streetet elárasztotta a gyerekzsivaj. Ralph Hughes az üvegezett teraszon eszegette elmaradhatatlan zabpelyhét, időnként harapott egyet a pirítósból, és elégedetten nyugtázta, hogy ez a késő májusi nap végre magával hozta a meleg nyár kezdetét is. A reggelizőasztalon régiségnek számító, elefántcsontból készült telefon állt, sárgaréz hallgatóval. Mellette volt az üzenetrögzítő, és a kis piros lámpa egyfolytában villogott.
Ralph átfutotta a napilapokat, de semmit sem talált Ian haláláról. Ezek szerint még mindig nem derítettek ki semmit, gondolta dühösen. Legszívesebben saját maga eredt volna a gyilkos nyomába, hogy két kezével intézze el az illetőt, fittyet hányva az önbíráskodás törvénytelen voltára
