2.
1049 Words
2.– Tegnap este az Antiques Roadshow-t néztük – meséli Chris Hudson felügyelő, az ujjaival a kormányon dobolva. – És akkor jön ez a nő mindenféle kancsóval, anyád pedig odahajol hozzám, és azt mondja…
Donna De Freitas közrendőr beleveri a fejét a műszerfalba.
– Könyörögve kérlek, legalább tíz percig ne beszélj az anyámról.
Chris Hudson elvileg Donna mentora, akinek az a dolga, hogy a lány útját egyengesse, amely a bűnügyi nyomozórészleg felé vezet, de ezt senki sem gondolná abból, amilyen tiszteletlenül beszélnek egymással. Vagyis inkább abból, amilyen baráti viszonyban vannak, találkozásuk első pillanatától fogva.
Donna nemrég bemutatta a főnökét, Christ az anyjának, Patrice-nek. Arra gondolt, megtalálnák a közös hangot. Kénytelen volt azzal szembesülni, hogy a kelleténél jobban egymásra találtak.
Régen sokkal szórakoztatóbb volt megfigyelést végezni Chris Hudsonnel. Volt csipsz, kvízkérdések, pletykák az új őrmesterről, aki most kezdett Fairhavenben, és véletlenül küldött egy fotót a péniszéről egy helyi boltosnak, aki a biztonsági rácsokkal kapcsolatban érdeklődött nála.
Régen jókat röhögtek, ettek, és megmentették a világot.
De most? Itt ülnek Chris Ford Focusában ezen a késő őszi estén, és szemmel tartják Connie Johnson raktárát. Chrisnél egy olajbogyóval, sárgarépahasábokkal és humusszal teli ételdoboz van. A dobozt Donna anyja vette, a humuszt is ő készítette, és a sárgarépát is ő szeletelte fel. Donna felvetette, hogy vehetne egy KitKatet, mire Chris a szemébe nézett, és azt válaszolta, hogy az „üres kalória”.
Connie Johnson egy kedélyes helyi drogdíler. Bár ami azt illeti, manapság már inkább nagykereskedő. Pár évig a két Antonio fivér irányította a helyi drogkereskedelmet St Leonardsból, de úgy egy éve eltűntek, Connie Johnson pedig lecsapott a megüresedett helyre. Egyelőre még kérdéses, vajon gyilkos is, vagy szimplán drogkereskedő, de Chris és Donna így is, úgy is itt töltötték volna a hetet Chris Ford Focusában, távcsövön át figyelve ezt a bizonyos fairhaveni raktárt.
Chris fogyott valamennyit, klassz a frizurája, és a korának megfelelő sportcipőt visel. Tehát minden úgy történt, ahogy Donna mindig is mondta neki. Minden trükköt bevetett, hogy bátorítsa Christ, meggyőzze, rábeszélje, hogy törődjön magával. Kiderült, hogy egész végig egyetlen ösztönzésre volt szüksége: arra, hogy szexelni kezdjen az anyjával. Az ember jobb, ha vigyáz, mit kíván.
Donna hátradől az ülésen, és felsóhajt. Ölni tudna egy KitKatért.
– Jól van, na – mondja Chris. – Oké, barkochbázzunk! Gondoltam valamire, ami „é” betűvel kezdődik.
Donna kibámul az ablakon. A távolban egy sor, raktárnak használt garázst lát, az egyik közülük Connie Johnsoné, aki Fairhaven új drogbárója. Vagy inkább bárónője? A raktárakon túl húzódik a tenger. A holdfény megcsillantja a Csatorna tintafekete vizének lágyan ringatózó hullámait. Még messzebb, a távolban fény dereng.
– Éjszakai fürdőzés? – találgat Donna.
– Nem – rázza meg a fejét Chris.
Donna kinyújtózik, és visszapillant a raktárok felé. Egy kapucnis alak BMX-szel odagurul Connie raktárához, és dörömbölni kezd az ajtaján. Még a dombtetőről, ahol Chris leparkolt, is hallani a dörömbölés tompa hangját.
– Életrevaló srác biciklin? – tippeli Donna.
– Nem.
Kinyílik az ajtó, belép a fiú. Egész álló nap ez megy. Egymást érik a futárok. Feltankolnak kokóval, ekivel és hasissal, aztán visszahozzák a dohányt. Nincs megállás. Donna tudja, ha most razziáznának a raktárban, egy jó adag kábítószer ütné a markukat, egy unott közvetítő meg egy életrevaló srác biciklin. Ehelyett azonban a csapat kivár, mindenkit lefotóznak és követnek, aki csak erre jár, hogy minél alaposabban feltérképezzék Connie Johnson hálózatát. Elég bizonyítékot akarnak gyűjteni ahhoz, hogy egyszerre kapcsolhassák le az egész bandát. Ha minden jól megy, lesz pár hajnali rajtaütés. És ha Donnának még ennél is nagyobb szerencséje van, szükségük lesz a taktikai csapat támogatására, hogy pneumatikus faltörő kalapáccsal betörjenek pár ajtót, és a csapat egyik tisztje épp szingli lesz.
– Éjjellátó? – találgat Donna, miután észrevesz egy láthatósági mellényes nőt a parkolóhoz vezető gyalogúton.
– Nem.
A főnyeremény persze maga Connie Johnson. Miatta vannak most itt Chrisszel. Létezik, hogy Connie kinyírta két riválisát? És ha igen, mekkora az esély, hogy megússza?
Időnként pár ismerős arc is felbukkant az életrevaló biciklis srácokon kívül. A fairhaveni drogszcéna szeniorabb figurái. Mindenkit feljegyeztek. Ha valóban Connie tette el láb alól az Antonio fivéreket, nem egyedül tette. Connie nem hülye. Előbb-utóbb fel fog tűnni neki, hogy figyelik. És akkor már nehezebb lesz nyomon követni, mi történik. Ezért igyekeznek begyűjteni minden bizonyítékot, amíg nem fog gyanút.
Valaki megkocogtatja a kocsi ablakát, mire Donna összerezzen. Oldalra fordul, és a láthatósági mellényt viselő nő áll előtte, aki az előbb erre tartott az ösvényen. Egy mosolygós arc néz be az ablakon. Egy-egy kávéspoharat tart a kezében. Donna megnézi magának a platinaszőke haját és a száján elkenődött vörös rúzst. Leengedi a kocsi ablakát.
A nő lehajol, Donnára és Chrisre mosolyog.
– Még nem találkoztunk, de ha jól sejtem, maga Donna, maga pedig Chris. Hoztam maguknak kávét a benzinkútról.
Odanyújtja nekik a kávét, mire Chris és Donna összenéznek, és elveszik tőle.
– Connie Johnson vagyok, de ezt szerintem már tudják – folytatja a nő. Megpaskolja a mellénye zsebét. – Hoztam virslis párnát is, kérnek?
– Kösz, nem – vágja rá Chris.
– Igen, kérek – mondja Donna.
Connie odaadja az egyik papírtasakba csomagolt virslis párnát Donnának.
– Bocs, de a kukák mögött rejtőzködő rendőrnőnek, aki a fényképeket csinálja, nem vettem semmit.
– Nem baj, úgyis vegán – jegyzi meg Donna. – Brightoni.
– Mindegy, csak be akartam mutatkozni. Nyugodtan tartóztassanak le bármikor.
– Meglesz – mondja neki Chris.
– Ez milyen szemhéjfesték? – kérdezi Connie Donnától.
– Pat McGrath, sztenderd arany – válaszolja Donna.
– Nagyon buja – mondja neki Connie. – De mindegy is, mára végeztünk, ha esetleg haza akarnának menni. Egyébként se láttak semmi olyat az elmúlt két hétben, amit ne akartam volna, hogy lássanak.
Chris belekortyol a kávéba.
– Ez tényleg a benzinkútról van? Nagyon jó.
– Vettek egy új gépet – magyarázza Connie. Benyúl a belső zsebébe, kivesz egy borítékot, és odaadja Donnának.
– Ez a magáé. Fényképek magukról, meg a többi kúszó-mászó rendőrtisztről. Ezt a játékot ketten is játszhatják. Lefogadom, hogy nem vették észre, amikor lefotózták magukat. Sőt, hazáig követték néhányukat. Csináltak magáról egy jó képet, Donna, amikor randija volt. Ha engem kérdez, szerintem ennél jobbat érdemel.
– Szerintem is – mondja neki Donna.
– Na megyek is, de örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk. Már alig vártam, hogy megismerkedjünk. – Connie puszit dob nekik. – Remélem, hogy hamarosan viszontlátjuk egymást!
Connie felegyenesedik, és elsétál a Ford Focustól. Egy Range Rover bukkan fel mögöttük. Kinyílik az anyósülés ajtaja, Connie beszáll, és a sofőr továbbhajt.
– Nos – szólal meg Chris.
– Nos, most mi legyen?
Chris megvonja a vállát.
– Ez nagyszerű terv, főnök. Mire gondoltál a barkochbában? Mi volt az, ami „é” betűvel kezdődik?
Chris beindítja a motort, és becsatolja a biztonsági övet.
– Édesanyád gyönyörű arca. Azt látom magam előtt, valahányszor lehunyom a szemem.
– Édes istenem – sóhajt fel Donna. – Kérni fogom az áthelyezésemet.
– Jó ötlet. De csak miután hűvösre tettük Connie Johnsont, rendben?
- Writer
