5.
1203 Words
5.Ibrahim most végzett az ebéddel, amit Ronnal költött el. Megpróbálta rávenni Ront, hogy kóstolja meg a humuszt, de Ron hajthatatlannak bizonyult. Ha rajta múlik, ő mindennap sonkát, tojást és sült krumplit enne. Meg kell hagyni, hetvenöt éves, és még mindig jó karban van, szóval, mondhatná bárki is, hogy nincs igaza?
Ibrahim becsukja a kocsi ajtaját, és becsatolja a biztonsági övet.
Ron fel volt dobva, mert az unokája, Kendrick nála tölti a jövő hetet, és ezért Ibrahim is fel van dobva.
Ibrahim csodálatos apa lett volna, és csodálatos nagypapa. De ez nem adatott meg neki, ahogy sok minden más sem az életben. Ostoba vénember, gondolja, miközben beindítja a motort. Te követted el a legnagyobb baklövést. Elrejtőztél a világ elől a biztonságos zugodban, és közben elfelejtettél élni.
Mire ment vele? Mi lett volna azokkal a döntésekkel, amelyeket óvakodott meghozni? Mi lett a szerelmeivel, amelyeket félt megélni? Eszébe jut az a sok élet, amit elszalasztott.
Ibrahimnak mindig is erőssége volt „végiggondolni a dolgokat”, most azonban úgy dönt, hogy a szarvánál ragadja meg azt a bizonyos bikát, és egy kissé jobban kiélvezi a pillanatot. Hagyja, hogy átragadjon rá Ron kaotikus felszabadultsága, Joyce derűs optimizmusa és Elizabeth igazságlátása.
Azt mondta, „ne vegyél kutyát, Joyce”. Pedig nyilván azt kell tennie. Majd ha Ibrahim hazaért, megmondja neki. Vajon Joyce megengedi majd neki, hogy sétálni vigye? Biztosan. Fantasztikus hatással van a szívre és az érrendszerre. Mindenkinek kell egy kutya. A férfiaknak feleségül kellene venniük a nőt, akit szeretnek ahelyett, hogy ijedtükben Angliába menekülnek. Ibrahimnak egy egész élet a rendelkezésére állt, hogy ezen a döntésen elmélkedjen. De még csak szóba sem hozta soha a barátai előtt. Egyszer talán megtehetné, nem?
Balra fordul, majd kihajt Coopers Chase kapuján. Persze csak miután alaposan körülnézett, újra és újra.
Egy egész világ vár rá odakint, és bármennyire is fél tőle, eldöntötte, hogy időnként ki kell merészkednie Coopers Chase-ből. Úgyhogy most itt van a zaj, a dugó, a tömeg kellős közepén.
Elhatározta, hogy hetente egyszer kölcsönveszi Ron Daihatsuját, és elugrik vele Fairhavenbe. Elhalad a várostábla mellett. Micsoda izgalmak! Egyedül van, csak ő, és senki más. Vásárolgat egy kicsit, aztán beül egy Starbucksba, és egy kávé mellett újságot olvas. És amíg ott ücsörög, megnézi magának a körülötte ülőket, és hallgatózik egy kicsit. Miről beszélgetnek manapság az emberek? És vajon boldogtalannak tűnnek?
Ibrahimot nyugtalanítja, hogy mi lesz, ha nem talál parkolóhelyet, de könnyedén sikerül leparkolnia. Aggódik, hogy nem érti majd, hogyan kell fizetni a parkolásért, de az is pofonegyszerű.
Melyik pszichiáter retteg az élettől? Ibrahim szerint mindegyik, ezért lesz belőlük pszichiáter. Ezzel együtt csak nem fog ártani, ha közelebb engedi magához a világot. Ha az ember nem vigyáz, elmeszesedik az agya Coopers Chase-ben. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a beszélgetések, mindig ugyanaz a zsörtölődés és zúgolódás. A gyilkossági ügyek kinyomozása a lehető legjobbat tette Ibrahimnak.
Hamar felfedezi magának az önkiszolgáló pénztárakat és az érintésmentes fizetést. Az emberi érintkezés abszolút minimuma. Nem kell köszönésképpen odabiccentenie valakinek, akivel még életében nem találkozott. Ha belegondol, hogy majdnem kimaradt mindebből!
Rábukkan egy tüneményes kis könyvesboltra, ahol senkit sem zavar, ha egy órán át ücsörög a fotelban és olvas. Természetesen megvásárolja a könyvet, amit olvasott. Az a címe, hogy Te, és egy Joe nevű pszichopatáról szól, akivel Ibrahim nagyon is együtt tud érezni. Három másik könyvet is vesz, mert szeretné, ha a könyvesbolt jövő héten is itt állna, amikor legközelebb benéz. Ez a felirat áll a kassza mögött a falon: „Ha nem használod, búcsút mondhatsz neki.”
Ha nem használod, búcsút mondhatsz neki. Ez eléggé találó. Ezért van most itt. A zajban, ahol autók száguldoznak, kamaszok kiabálnak és munkások szitkozódnak. Jól érzi magát. Nem fél annyira. Az elméje felélénkült. Ha nem használod, búcsút mondhatsz neki.
Az órájára pillant. Máris elsuhant három óra, ideje hazaindulni, a feje csak úgy zsong a sok izgalomtól. Alig várja, hogy az érintésmentes fizetésről meséljen Joyce-nak. De csak miután közölte vele, hogy muszáj magához vennie egy kutyát. Biztos hallott már róla, de a technológiának talán nem járt utána, amit Ibrahim viszont megtett. Az idő csak úgy repül, ha az ember megéli.
A fairhaveni rendőrkapitányság mellett parkolt le Ron Daihatsujával, mert ott a legbiztonságosabb parkolni. Egy nap talán beugrik Chrishez és Donnához. Szabad egyáltalán munkaidőben látogatást tenni a rendőröknél? Nyilván örülnének neki, de nem szeretné feltartani őket, mondjuk, egy szándékos gyújtogatás utáni nyomozásban azzal, hogy semmiségekről fecserésznek vele. De az efféle aggodalmaskodás a régi Ibrahimra volt jellemző. Az új Ibrahim egyszerűen csak megragadja a kínálkozó alkalmat. Találkozni akar valakivel? Fogja magát, és beállít hozzá. Ron ezt tenné. Igaz, Ron képes vécére menni úgy, hogy nem csukja be az ajtót, szóval jobb, ha Ibrahim az eszébe vési, hogy mindennek van határa.
A rendőrséghez közeli sarkon elhalad három biciklis kamasz mellett, akik mind kapucnit viselnek. Kannabiszszag csapja meg Ibrahim orrát. Coopers Chase-ben rengetegen szívnak kannabiszt. Állítólag hatásos a zöld hályogra, de a statisztikák alapján kizárt, hogy ennyi embernek zöld hályogja legyen. Még fiatal korában Ibrahimot néhány gazdagabb barátja rábeszélte, hogy próbálja ki az ópiumot. Túl gyáva volt még egyszer kipróbálni, de talán érdemes lenne felvennie a bakancslistájára. Elgondolkodik, vajon hol lehet ópiumot szerezni. Chris és Donna biztos tudja. Roppant hasznos, ha az embernek rendőr ismerősei vannak.
Ez a három fiatal pont úgy néz ki, mint akitől Ibrahimnak félnivalója lehet, és ezzel ő is tisztában van. De egyáltalán nem ijed meg tőlük. Mindig is lógtak az utcákon biciklis fiatalok, és ez így is lesz, akár Fairhavenben vagyunk, akár Londonban vagy Kairóban.
Ibrahim meglátja a Daihatsut. Hazafelé elviszi az autómosóba. Elsősorban azért, hogy kifejezze Ronnak a háláját, de azért is, mert szereti az autómosókat. Előveszi a telefonját. Ez volt az első, amit ma megtanult. Az ember egy mobilappon keresztül is fizetheti a parkolást. Az app az applikáció rövidítése. Mégsem akkora baj, hogy mindenki a telefonját bámulja? Ha az ember zsebében van az emberi tudás és teljesítmény teljes tárháza, akkor mégsem baj, ha…
Ibrahim nem hallja a bicikli közeledését, de érzi, ahogy elsuhan mellette, és látja, ahogy egy kéz megragadja a telefonját, és olyan erővel tépi ki a kezéből, amitől ő a földre zuhan.
Az oldalára esik, és addig gurul, amíg a padkához nem ér. Azonnal érzi a fájdalmat a karjában és a bordáiban. Elszakadt a kabátujja. Meg tudja majd varratni? Nagyon reméli, mert ez a kedvenc dzsekije, de a szakadás rosszul fest, kilátszik a fehér bélés, mintha a csontja lenne. Lépéseket hall, rohanást és kamaszos vihogást. Ahogy a közelébe érnek, valaki kétszer belerúg. Egyszer a hátába, másodszor a tarkójába. A feje még egyszer a járdászegélynek ütődik.
– Gyere már, Ryan!
Ibrahim tisztában van vele, hogy nagyon rosszul áll a szénája. Valami súlyos baj érte. Mozdulni szeretne, de nem bír. A csatorna nyirkos vize átszivárog a gyapjúnadrágján, és vér ízét érzi a nyelvén.
Megint lépéseket hall, de esélye sincs, hogy megvédje magát. A járdaszegély hidegét érzi az arcán. A lépések megtorpannak, de ezúttal senki sem rúgja meg, hanem a vállára teszi a kezét.
– Jóember? Öregem! Jézusom, Christine, hívd a mentőket!
A kaland mindig egy mentőautóban végződik, bárki is légy. Mi baja lehet? Csak a csontjai törtek el? Az ő korában az is elég súlyos. Vagy valami ennél is rosszabb történt vele? Valaki fejbe rúgta? Bármi is lesz ezután, Ibrahim egyvalamiben biztos volt. Hibát követett el. Biztonságban kellett volna maradnia. Ezért nem lesz több fairhaveni kiruccanás, nem lesz több ücsörgés a könyvesbolt foteljában. Hol vannak az új könyvei? A járdán? Vajon eláztak? Valaki megrázza.
– Hé, öreg, nyissa ki a szemét! Maradjon ébren!
De hisz nyitva van a szemem, gondolja Ibrahim, aztán rádöbben, hogy rosszul gondolja.
- Writer
