7.
MILLIE
Én, anya, Inga és Vernon bácsi szombat délelőtt körbeüljük a reggelizőasztalunkat; az ikrek a babahordozóban fekszenek a konyhapulton. Amikor az egyikük abbahagyja a sírást, a másik rázendít, aztán kezdődik elölről az egész, akár egy váltófutáson.
Anya gügyögni kezd a zokogó Lukának.
– Pontosan úgy üvölt, ahogyan te is annak idején, Vernon. Csak krokodilkönnyek. Csoda, hogy épen megúszták a hangszálaid.
– Á – mondja erre Inga –, szóval ez a te hibád! Mert én nagyon jó baba voltam, tudjátok? Csak ettem és aludtam. Egy álomcsecsemő. De nem, nekik az apjuk természetét kellett örökölniük.
– Rendben van – szólalok meg ezen a ponton. – Ti csak reggelizzetek, én addig elszórakoztatom az ikreket.
Egyikük sem tiltakozik. Óvatosan szednek anya zabkásájából és a feltétekből, míg én r
