– Szóra sem érdemes – feleli.
A lényeg a részletekben rejlik.
– Hogyan bukkantál rá erre a helyre? – tudakolom.
A miniwurlitzer mögül előhúz egy menüt, és átnyújtja.
– Priya, a nővérem járt ide régebben. Clover Cityben minden hely bezár este tízkor, tizenegykor, így az éjjel-nappali étkezdében nyüzsögnek a diákok. De ez a hely itt távol esik mindentől.
– Még sohasem maradtam ki ilyen későn, de értem.
– A szüleimre igazán nem mondhatom, hogy szigorúak – folytatja. – A nővérem és a barátai egész éjszakákat töltöttek itt, tanultak. Egy idő után már én is jöhettem velük. Nem mellesleg pénteken és szombaton is nyitva tart, miután végzek a melóban.
Malik a városunk egyetlen filmszínházában, a Lone Star Fourban dolgozik, és én erről sem tudtam.
– Mióta dolgozol a moziban? – kérdezem tőle.
