18.
CALLIE
Amikor szombat délben megérkezem a terembe, hogy teljesítsem a műszakomat Millie-vel, Ingát a pultnál találom, ahogy türelmetlenül rázza a lábát.
– Indulnom kell – mondja, amint megpillant.
– Rendben. – Az ajtó még be sem csapódott mögöttem. – De előtte még nem akarsz kirúgni?
Úgy méreget, mintha valóban fontolóra venné.
– Vernon otthon van a babákkal, és baromi betegek mindannyian.
– Vagyis kutyául érzik magukat – mondom neki.
A hátizsákjába dobja a pulóverét, majd a vállára veti.
– Nyilván nem voltál még baromira beteg.
Majdnem elnevetem magam.
– Igaza van. Tényleg nem. – Vetek egy pillantást a faliórára. Millie-nek már itt kellene lennie. – Még sohasem dolgoztam egyedül.
Kitárja a bejárati ajtót.
– Próbálj meg nem betörni egyetlen kirakatot sem! – A pult mögötti
