– Nehéz heted volt, Callie – mondja. – Szerintem, jót fog tenni neked a lánytársaság. – Anya csillogó szemmel fordul Millie-hez. – Azt hiszem, ebben az esetben kivételt tehetek.
Millie tapsikolni kezd, közben meg pörög, mintha felhúzták volna.
– Ó, milyen csodálatos! – Odafordul hozzám. – Most öt harminc van. Mi lenne, ha összepakolnál, aztán hét harmincra érted mennék?
– Szuper – felelem szárazon. Egész testemmel felé fordulok, hogy anya ne lássa, amit tátogok. – Te szörnyeteg.
Ha Millie tud szájról olvasni, nem árulja el magát, ahogy elköszön a boldogságban úszó anyámtól. Viszont gonoszul rám kacsint.
Egy dolog biztos: teljesen alábecsültem ezt a lányt.
Amikor Ellen anyja kinyitja az ajtót Millie-nek és nekem, egy filigrán nővel találjuk szemben magunkat, akin testhezálló farmerruh
