HUSZONÖTÖDIK FEJEZETVERONICA
Hogy szívesebben láttam volna az én Archie-mat vagy az én első számú legjobb barátnőmet, Bettyt, miután kiléptem abból a fullasztó kriptából, ami a Lodge ház biztonsági szobájaként funkcionált? Hát persze, hogy igen. Jughead és én meglehetősen furcsa páros voltunk – tulajdonképpen a párunkért való ragaszkodás tartott össze bennünket. Ennek ellenére, ahogy kiléptem az egyszemélyes, szűk ajtón, száz százalékig örültem Jughead látványának.
Rajta is hasonló megkönnyebbülés látszott, habár biztosra veszem, hogy ennek egy része az áram újraindulásának volt köszönhető. Néztem, ahogy végigpásztázza a szobát maga körül.
– Üdv apuci titkos rejtekhelyén! – szólaltam meg mosolyogva. Jughead visszamosolygott. – Te meg azt hitted, mekkora szerencséd van, hogy megtaláltad
