Negyvenedik fejezetA másnap reggel erőszakos madárdallal, harsogó napsütéssel és a szőlőben dolgozó napszámosok ordítva lefolytatott beszélgetéseivel türemkedett az említett nehéz kobakokba – az enyém konkrétan úgy viselkedett, mintha egész éjjel tekegolyónak használták volna a közeli láp pajkos lidércei.
Mire be tudtam kapcsolódni a reggelibe – a füstölt kacsapástétom egészen fenséges volt –, Eötvös és Weber már végeztek, a háziak pedig a mindennapos teendőikkel voltak elfoglalva: a tiszttartó a többi között a mi szőlőhegyi portyázásunkat készítette elő, elvégre a meghívásunk is egy pincelátogatással (jaj!) egybekötött birtokbemutatóra szólt.
A politikus, ügyvéd, író, publicista, országgyűlési képviselő, a kávéházi örök csevegő, a nyolcvanas évektől országos intézmény, egymagában politi
