Negyvenegyedik fejezetUtunk Szigligetre egyhangúnak bizonyult: vég nélküli zötykölődés és útitársaim folyamatos anekdotázása jó néhányszor bóbiskolásba ringatott. Eötvös rikkantgatása, ha meglátott egy takaros hegyormot vagy (szerinte) éppen vadregényes patakon keltünk át, nem tudott sem magával ragadni, sem kihozni a sodromból – apátiámat egyértelműen a Virius Vince által rám lőcsölt feladat kényszerűsége okozta. A tiszttartó egész ott-tartózkodásunk alatt nem hagyott kétséget afelől, hogy az igazságát rajtam keresztül óhajtja világgá kürtölni – én ellenben néhány korábbi cikk áttekintése után biztos voltam abban, hogy Tsa. valószínűleg a papírkosarat fogja jóllakatni az e forrásból esetleg megszülető írásommal.
Miről is volt szó. A Borászati Lapok Borhamisítás az esküdtszék előtt című c
