Negyvenötödik fejezetEljött a búcsú ideje. Kicsit fárasztott már ez a vidékiség, a sok egészséges és még több egészségtelen étel-ital – egyik nap a két indiánnal hasmenést előidéző tisztítóteákat kellett innunk, amelyeknek olyan hatásuk volt, hogy az egész erdő a mi bélszimfóniánktól zengett, másnap viszont félig átsült őzpecsenyével, zsíros sajtokkal és titokzatos bogyókból készült mártásokkal terheltük szervezetünket, nem beszélve az alkohol különböző erejű pofonjait magukban hordozó gyilkos párlatokról. Fárasztott a bacchanáliákhoz tartozó megannyi rituálé, a vidék rogyadozó peckessége, a viták során kibukó feltétlen lojalitás magyarkodó császárunkhoz, igen, ez az egész kirakatvilág megfeküdte a gyomromat – sokkal inkább, mint Pesten, ahol nem köntörfalaznak, és nem színezik meg a valós
