Hetvenhatodik fejezetEltelt két hónap, ami alatt meg sem álltunk – és ez szó szerint értendő. Értesítést küldtem Emmának, hogy kezdődhet a munka: aztán minden olyan volt, mintha az eddigi életünk konflisa után egy automobilra ültünk volna fel. Szabadságot kért Knauertől, beköltözött Sturmékhoz, amitől Margitka még inkább kivirágzott – miközben a korábban szállingózó nyaralótulajdonosok is egyre gyakrabban vették igénybe a szolgáltatásait. Reggelente úgy bocsátott utunkra, hogy kosarunkban pástétom, baromfi aszpikkal, szardellás szelet, keksz és szarvasgombás apró kenyérkék lapultak, valamint a mostanság divatba jött vákuumos üvegpalackban tea bőségesen.
Férje kis homokfutóján elfuvarozott minket a postakocsi-állomásra, és soha nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a legjobb segéderejét ves
