Hetvenhetedik fejezetEmma emancipáltságának mélységére akkor derült fény, amikor politikára terelődött a szó. Hozzám képest ugyanis kifejezetten rendpárti és tekintélytisztelő volt, ami engem érthetően meglepett. Visszagondolva: nyilván sokat vitáztunk volna azon is – ha akkor már ismerjük egymást közelebbről –, hogy beadja-e a Koloska-völgy panorámaképe című pályázatát a millenniumi kiállításra, s szinte hallom is az érvelésem: „Nem hiszek abban, hogy jó vért szül, ha keveredik velük az ember.”
Feltételezem, nem is hallgatott volna rám. Így aztán akkor sem álltam le vele vitatkozni, amikor (immár közös) kápolnaházunk lakályossá tétele került terítékre. Hozzá képest szakmailag amúgy is csak iparos lehettem (bár egekig dicsérte főszerkesztői beköszöntőmet), kettőnk közül ő volt a művész, a
