Hetvennyolcadik fejezetNos, mint látható, ebben az „irigylésre méltó” helyzetben is sikerült magamat rühellenem, mégpedig azért, mert ismételten igazam lett az élet folyásának alaptörvényszerűségét illetően, miszerint az örömbe mindig vegyül üröm, a jó nincs rossz nélkül, a baj nem jár egyedül és egyéb hasonló marhaságok.
Miközben az egész ország boldog ájulatban ünnepelte, hogy eleink egy utolsó erőfeszítést elmulasztva itt rekedtek Európa álmosabb felén, én a saját önző dolgaimmal voltam elfoglalva. Sebaj, június 12-én, miközben a király jelenlétében „test-lőgyakorlat és lovagló ünnepély” zajlott a Ludovika Akadémián az Orczy-kertnek az akadémia főépülete mögötti részén, továbbá „carrousel, kerékpározás, kard és vitőr vívás, parterre és szertorna, voltizsálás” is várta az ünneplőket, az
