Hatvanötödik fejezetSzinte észrevétlenül szökött be Füredre a kora márciusi tavasz. Az itt lakók öltözete egy csapásra kiszínesedett, mintha csak idomulni akarnának a köztereket megszépítő rengeteg virágpalántához, amit ez idő tájt ültetnek ki a környező falvakból felfogadott asszonyok. Egyre több sétálóval találkozni a gyógyfürdő környékén is, ami azt jelzi, hogy a városiak is kezdenek visszaszivárogni kedvenc balatoni időtöltésükhöz: a semmittevéshez. A téli viharoktól megtépázott kerteket is megszabadítják gazdáik az elmúlás roskatag maradványaitól (főként persze azért, hogy meg ne szólják őket a szomszédok), a parkok peremére települt vendéglátósok pedig óvatosan, először csak hétvégékre, meg-megnyitják fából ácsolt teraszaikat.
Mindeközben Káplár Németh dicséretesen szorgoskodott a B
