Tizedik fejezet– Maga csak ne háborogjon, fiam – csitított Sturm –, egy ilyen előkelő helyen ingyen végiginni az itallapot, az bizony nem semmi!
– De hiszen átvertek, palira vettek, megaláztak – fortyogtam tovább. – A címen, amit megadtak, egy zsidó temetőt találtam, jövendő interjúalanyom pedig két éve a föld alatt pihen, és még csak ne is háborogjak! Milyen világ ez?
– Ebből is látszik, hogy van még mit tanulnia. Nagyon dörzsöltnek hiszi magát, de most nincs a háta mögött a pesti sajtó védőernyője, most csak saját magára számíthat…
A hegy felé néző, apácarácsos lodzsán ültünk kora esti szürkületben. Másnaposságot gyógyító törkölyt kóstoltunk szolidan, ami az itteniek szerint olyan a szőlőnek, mint kabátnak a gomb. (Talán ezért nem volt még soha tisztességes télikabátom, mert valószínű
