Tizenkettedik fejezetHa harc, hát legyen harc, határoztam el, mielőtt eltettem volna magam holnapra. Életemben először komolyan azt gondoltam, hogy önérzet is van a világon. Mire azonban ezt az ismeretlen terepet végigpásztáztam lelki szememmel, mély, levendulaillatú álomba zuhantam.
Másnap reggel viszont arra ébredtem, hogy egy fekete macska horkol a mellemen. A babona szerint ez nem igazán jó jel, előbb-utóbb meg fogok halni. Na, ennyit a hiedelmekről: az előbb-utóbb mióta egzakt fogalom?
Csak azért is úgy keltem fel, mint aki nagy tettekre képes. Mi, magyarok, tele vagyunk el sem kezdett, vagy elkezdett és abbahagyott álomalkotásokkal, de lám, Széchenyi álmaiból mégis híd lett, gőzhajózás, folyamszabályozás, államgazdálkodási elmélet… Mondjuk, picit rontott a lelkesedésemen, hogy ezút
