Tizenharmadik fejezetAz ingyenreggeli után úgy döntöttem, keresek egy nyugodt helyet, ahol átgondolhatom, hogyan tovább a száműzetésben. A part felé vettem az irányt, hallottam róla, hogy egy szép, árnyas sétány húzódik a villák alatt, talán csak akad valahol egy ülőalkalmatosság, amire letelepedhetek anélkül, hogy fizetnem kéne érte, vagy hüllőtekintetű pincérek zaklatnának.
A Balaton erősen fodrozódott, veszélyes északi szelek borzolták, ennek ellenére néhány hajó a tó közepén küszködött az elemekkel, míg mások a Tihanyi-félsziget spitzén rostokoltak szélárnyékban, élvezve az apátság állítólag fölséges látványát. A hajók láttán felrémlett bennem az a kínos epizód a jachtklubban, jólesett tehát elképzelnem Perényit és Huszárt egy kalózhajó legénységének fogságában: épp a fedélzetet sikál
