7.MOST
– Mikor kezdtek igazán elromlani a dolgok? – kérdezi a velem szemben helyet foglaló, ősz hajú férfi.
Mielőtt válaszolnék, tekintetem végigsiklik a falon sorakozó diplomákon és kitüntetéseken. Megannyi elismerő oklevél és szakképzettséget igazoló okirat, hogy az embernek ebben a székben ülve kétsége se legyen a férfi széles körű szakértelmét illetően. Nekem sincs. És ami a legfontosabb, hogy mire az elbeszélésemben elérkezem erre a pontra, tudom, hogy megbízhatok benne.
– Én az első perctől kezdve azt éreztem, hogy el van cseszve minden – válaszolom.
– Értem – bólint. – Én arra gondoltam, hogy melyik volt az a pont az cselekmények sorában, ahol felgyorsultak az események?
* * *
Most így utólag visszagondolva úgy látom, hogy miután a dácsa előterében szinte mindent felfalt a fek
