Még mielőtt rendeztem volna a bennem dúló gondolatokat, csoszogást és gurgulázó, hörgő hangot hallottam a hátam mögött. Azonnal tudtam, hogy mit hallok, és a felismerés olyan bénítóan hatott rám, hogy nem bírtam megfordulni.
Tisztában voltam vele, hogy a tetőtér belsejéből a Fejnélküli Ember közeledik felém.
Végül erőt vettem magamon, és zakatoló szívvel fordultam vissza az ablakok felé, ahol szembetaláltam magam az alsó állkapocsban végződő tagbaszakadt emberi testtel.
Ráérősen vánszorgott egyre közelebb, karját a teste mellett lógatva, nyomasztó, szörcsögő hangot hallatva. Én pedig rémülettől aléltan, szinte megbabonázva meredtem a nyaka előtt lógó véres nyelvre.
Most a tetőtérre betörő holdfény derengésében valahogy még rémisztőbbnek láttam, mint korábban a konyhában, és amire akkor
