– Na, figyeljen! – hajolt közelebb hozzám. Ahogy beszélt, hagymabűz csapta meg az orrom. – Ez egy jó kis nyugodt hely. A gyerekeknek is biztosan tetszeni fog. Nagy az udvar, lehet itt játszani. És persze értem én, hogy most költeni kell rá, de találunk megoldást.
– Mire gondol?
– Amit rá kell költeni, azt beszámítom majd a bérleti díjba. Úgy jó? Gondolja meg!
A fejemet csóváltam.
– Nem tudom – mondtam. Nyeregben voltam, de kellett még egy kis színjáték a biztos győzelemhez. – Ezt meg kell beszélnem a feleségemmel, és jó lesz, ha ő is megnézi.
– Persze, persze. Nézze csak meg az asszony is! És mi lenne az elfogadható?
A szám szélét kezdtem harapdálni, és úgy tettem, mintha most kellene kitalálnom a számunkra kedvező megoldást.
– Engedjen az árból, és csak egy hónapot fizetek ki előre
